Színház

A napisten unokája és a tengeri sárkány lánya

  • Sisso
  • 2015. április 6.

Színház

A Simorág TánCirkusz produkciója nem sorolható a konform gyerekszínházi előadások közé. Egy megveszekedett szó nem hangzik el a japán mesékre épülő tánc-cirkuszi darabban, csak a kiskorúak verbalizálnak a nézőtéren szorgosan, az ő kommentjeik verik fel a sokszínű, zenés-táncos „csendet”. Elégedett sikolyok, méltatlankodó monológok, vicces hangalámondások adják szépen az éteri történet ritmusát. Néha egy ovis átszalad.

A dallamát meg Vázsonyi János fújja szaxofonon élőben, és ettől a magamfajta, sokat megélt szülőnek nosztalgia költözik a szívébe, hiszen már a kilencvenes évek elején is meghatottak agyafúrt improvizációi az aktuális dj Palotai-szettekre. Most ugyanúgy görbül be a térbe a zenész. Mintha a zene szülné a színpadi koreográfiát, az egymásba alakuló jelmezeket és díszleteket, de legalábbis nem tudni, hogy melyik volt előbb. Bardóczy Ilka, Benjamin Glass, Vincze Márton és Simor Ágnes rendező tornássza el a mesét, amely szerint a vadász (a napisten unokája maga) víz alatti bolyongásra indul, miután megbűvölte őt különböző lények képében egy lány (a tengeri sárkányé). A főhős fegyvertelenül, illetve egy esernyő (vagy ördögbot) segítségével birkózik az ismeretlennel, amely pazar színes képekben, hullámzó selymekben, díszletekben, groteszk maszkokban (Jóni Orsi), jelmezekben (Simor Ágnes, Kührner Ildi) tárul elénk. A lüktető mozgás andalít, az akrobatikus-küzdősportos szekvenciák kibillentenek. Utazgatunk a tűzgömbbel, a hullámokkal, és minden rendben is van a mese világával, érezhető, hogy alapos munka áll mögötte, és van átfogó elgondolás. De hiányoltam a meghökkentő zsonglőrmutatványokat, a bűvész­trükköket, a tűzparádét, a „felhajtást”, amire ez a csapat képesítve van. Több cirkusz, ha már ez a neve, a célközönséget is leolthatná kicsit, miközben a kísérők zavartalanul átélhetnék az álomutazást.

Bethlen Téri Színház, február 1.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."