Interjú

„Ahová pont befértem”

Bányai Kelemen Barna színész

Színház

Hat éve tagja a Katona József Színház társulatának, de sokfelé játszik, most épp a Radnótiban volt bemutatója. Az Ördög Tamással folytatott munkáról, a Tarnóczi Jakab-féle Extázisról és a Mohácsi testvérekről is beszéltünk vele, s persze szó esett a filmezésről is.

Magyar Narancs: Most Mohácsi Jánossal kellene próbálnod A tanítónő című előadást a Radnóti Színházban. De az nem valósul meg. Mi történt?

Bányai Kelemen Barna: Technikai oka volt, hogy Bródy Sándor művéből a Mohácsi-változat nem kerül színre, elmaradt már a próbafolyamat is, Kováts Adélnak pedig improvizálnia kellett.

MN: Mohácsi helyett végül Ördög Tamás rendezte meg Strindbergtől A pelikánt.

BKB: A részleteket nem ismerem, de Tomi naptára ekkorra épp üres volt, így szerencsésen összejöhetett ez a váltás. Mi meg még nem dolgoztunk együtt, így ez egy izgalmas találkozás volt.

MN: Bródy műve egészen más, mint Strindberg kamaradrámája. Volt várakozásod A tanítónővel kapcsolatban?

BKB: Nagyon vártam azt a munkát, jó volt Mohácsival dolgozni korábban Szombathelyen. Azt hiszem, elmondhatom, hogy nagyon sikeres volt az együttműködésünk, szerettem az előadásainak a világát, otthonosan éreztem magam bennük. Ez is ilyen találkozás lehetett volna.

MN: Mit adott neked a közös munka a Mohácsi testvérekkel?

BKB: Nagyon közel áll hozzám az a színházi látásmód, amelyet ők képviselnek. Mohácsi János különösen odafigyel arra, hogy mindenkinek meglegyen az öröme a munka során. Nála nincs az az érzésed, még akkor sem, ha csak kis szerepet játszol, hogy nem fontos, amit csinálsz. Nagy összetartó ereje van annak, ahogy a színészekkel együtt van, olyan szellemiséget teremt, amiben jó dolgozni.

MN: A Katona társulati tagja vagy. Könnyen elengedett a színház a Radnótiba?

BKB: Ez sosem evidencia, de Máté Gábor egy ideje figyel arra, hogy kiengedje a színészeit. Ez igaz rám is, és sok más kollégámra, például Pelsőczy Rékára, Keresztes Tamásra és még sorolhatnám. A Katonára szokták mondani, hogy egy zárt rendszer, összeszokott közeg. Ez igaz is, valóban összetartó a csapat. De fontos lett, hogy a színészek menjenek, és próbálják ki magukat más közegben is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.