Magyar Narancs: Most Mohácsi Jánossal kellene próbálnod A tanítónő című előadást a Radnóti Színházban. De az nem valósul meg. Mi történt?
Bányai Kelemen Barna: Technikai oka volt, hogy Bródy Sándor művéből a Mohácsi-változat nem kerül színre, elmaradt már a próbafolyamat is, Kováts Adélnak pedig improvizálnia kellett.
MN: Mohácsi helyett végül Ördög Tamás rendezte meg Strindbergtől A pelikánt.
BKB: A részleteket nem ismerem, de Tomi naptára ekkorra épp üres volt, így szerencsésen összejöhetett ez a váltás. Mi meg még nem dolgoztunk együtt, így ez egy izgalmas találkozás volt.
MN: Bródy műve egészen más, mint Strindberg kamaradrámája. Volt várakozásod A tanítónővel kapcsolatban?
BKB: Nagyon vártam azt a munkát, jó volt Mohácsival dolgozni korábban Szombathelyen. Azt hiszem, elmondhatom, hogy nagyon sikeres volt az együttműködésünk, szerettem az előadásainak a világát, otthonosan éreztem magam bennük. Ez is ilyen találkozás lehetett volna.
MN: Mit adott neked a közös munka a Mohácsi testvérekkel?
BKB: Nagyon közel áll hozzám az a színházi látásmód, amelyet ők képviselnek. Mohácsi János különösen odafigyel arra, hogy mindenkinek meglegyen az öröme a munka során. Nála nincs az az érzésed, még akkor sem, ha csak kis szerepet játszol, hogy nem fontos, amit csinálsz. Nagy összetartó ereje van annak, ahogy a színészekkel együtt van, olyan szellemiséget teremt, amiben jó dolgozni.
MN: A Katona társulati tagja vagy. Könnyen elengedett a színház a Radnótiba?
BKB: Ez sosem evidencia, de Máté Gábor egy ideje figyel arra, hogy kiengedje a színészeit. Ez igaz rám is, és sok más kollégámra, például Pelsőczy Rékára, Keresztes Tamásra és még sorolhatnám. A Katonára szokták mondani, hogy egy zárt rendszer, összeszokott közeg. Ez igaz is, valóban összetartó a csapat. De fontos lett, hogy a színészek menjenek, és próbálják ki magukat más közegben is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
