ZSINÓRPADLÁS - Színház

Alkonyzóna

Juan Mayorga: María Luisa

Színház

María Luisa (Hernádi Judit) ragyog: nem a „köntösös” háziasszonyt hozza, igazi dáma. Van benne báj, energia, még talán szexi is kicsit, és ezek a jelzők csak elsőre állnak ellentmondásban a darab témájával, az öregedéssel.

A nyitó epizód a székhez szegez: María Luisa Raúllal (Gyabronka József), a lakásának gondnokával diskurál, aki győzködi az asszonyt, hogy tegyen még egy nevet a magáé mellé a postaládára, mert különben a környéken garázdálkodó betörők prédája lehet. María Luisa eleinte ellenáll, de a gondnok csak-csak rábeszéli arra, hogy kibökjön egy képzeletbeli férfinevet. Sőt, akkor már egyenesen kettőt. Így kerül a ládára Benito Beckenbauer (nahát, de ismerős, dereng neki) és Azzopardi neve. Könnyed szellemesség lengi át a teret, s csattanóval megspékelt jelenetek következnek.

Mert aztán a két fiktív név „valós” alakot ölt. A nappaliban egyszerre csak ott bölcselkedik Beckenbauer (Debreczeny Csaba), hogy „a halál az élet tengere”, amire Azzopardi (Csákvári Krisztián), a költő mívesen felel: „nem, a halál az élet medre”. A két férfi folyton egymást fúrja, rivalizálnak. A német labdarúgó-tábornok egyszerre olaszos és németes, macsóra veszi a figurát, egy egész országrészt készül a nem létező csapatával lerohanni, hogy aztán győzelmét szerelmének ajánlhassa. Azzopardi a meg nem értett fiatal vátesz pedig kényszeresen igyekszik bizonyítani választottjának, hogy ő a szavak és a szerelem embere. De egy hölgy kegyeiért folyó versengéshez három királyfi dukál, így az előadás első harmadában színre lép Olmedo (Fábián Gábor), a gondoskodó spanyol. Mindannyian ugyanazt a nőt szeretnék megszerezni, María Luisát. Ki-ki a saját erősségét fitogtatja, ám így egybegyúrva, ők hárman az érett nők álmát testesítik meg. Meg az olyan nőkét is (olyan emberekét), akik nem tudták a vágyaikat megélni, akik nem érezték soha teljesnek az életüket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.