Színház

A román független színház legismertebb alkotója újabban saját kutatásain alapuló műveit viszi színpadra. A Trafóban bemutatott darabjában a Securitate archívumának anyagait keveri fikciós eszközökkel.

A nőkről semmit sem mond, de a véres kezű, hataloméhes férfiakból sok mindent megmutat Alföldi Róbert rendezése. Tompa Andrea kritikája a Vígszínház Julius Caesarjáról.

Berlinben magától értetődően érdekesek a sokszínű esztétikák és álláspontok, a „nehéz helyek”, amelyekkel szolidaritást lehet mutatni, és amelyek emlékeztetnek a művészet felelősségére, társadalmi szerepére. A moldovai és romániai művészeti életet bemutató fesztivál címe: 25 év múltán – A jó fiúk csak a filmekben nyernek.

Horváth Csaba Oresztészt vendégrendezett a Radnóti Színházban. Ebből a tényközlésből minimum annyit lehetett sejteni még nézés előtt, hogy a színpadon nem lesz olyan színész, aki majd a szövegét mondva tétován ácsorog.

Mindenről egyenesen megmondja a véleményét: az autista vagy zseni Herzl Tivadarról, a struccpolitizáló színházról, a rafinált zsidózásról és temetetlen halottainkról.

Olyan természetesen kezdődik az előadás, miközben egy megrendezett és átmeneti térben vagyunk a Katona alsó szintjén, a ruhatári szekrények közt, hogy hirtelen más értelme, értelmezhetősége lesz a helynek.

Áll előttünk ez a nagyszerű, különös, hegyes szakállú színész, tar koponyával. Mintha a fejtetőn megszokott szőrzet őnála árnyékot vetett vagy tótágast állt volna: állára költözött.

Fogyatékos gyerekek, a k2 Színház alkotói és a nézők közösen hoznak létre egy „előadást”. Játékra invitálnak a Jurányiba.

Egy világsztári vendégfellépés és egy bemutató – eseményekben gazdag volt a múlt hét az Erkel Színházban, ahová előbb Edita Gruberová érkezett meg, majd aztán Oberfrank Pál rendezésében az új Carmen-produkció.

Amikor a Katonában bemutatták a darabot, éppen ismét felröppent valami szenzációs hír Észak-Koreáról, ezúttal a nagy diktatúra azon szándékáról, hogy egyesülni kívánna másik felével, a Déllel. A hír éppolyan hihetetlen és hiteltelen volt, ahogy majd a darabban jellemzi valaki az igazi nagy szerelmet: mert a szerelem – a hajdan volt, a tökéletes, a holtomiglan – olyan, mint amikor egyesül a két Korea.

A hosszú című (Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják de Sade úr betanításában), többnyire csak Marat/Sade-ként emlegetett darabot kiválasztani már önmagában is szimbolikus rendezői állítás; ez akkor is így volna, ha Magyarországon nem jutna róla annak is eszébe Kaposvár, aki nem látta ’82-ben a legendás előadást.

Minden színpadi műfajban szabadon mozog, legyen az prózai revü, kortárs tánc, opera, performansz vagy szórakoztató színházi darab. Minden alkotása a társadalom aktuális történéseire reflektál. Az idáig vezető útról és új darabjairól beszélgettünk vele.

A színpadon díva, civilben civil. A szélsőséges karakterek mestere maga a két lábon járó józanság. Ma debütál a mozikban Fazekas Csaba zenés-táncos filmje, a Swing, ahol a show business sztárjaként tündököl.

Nagyot akarás, valódi nagy szándék ez a darab. Ahogy a cigányokról írt Csak egy szög, az 56/06 vagy a sokrétű Egyszer élünk volt e szerzőktől.