Armin Petras: „Ma is a diktatúra árnyéka vetül…”

Színház

A német színház egyik legizgalmasabb alkotója rámpákkal körülvett, jégkockákkal feltöltött medencében idézi meg a történelemben és a személyben zajló változásokat Dragomán György Máglya című regényének színpadi változatában. A kiskamasz Emma és boszorkányos nagyanyja történetében a hétköznapi mágiák fonódnak össze a Ceaușescu-korszak kísértő múltjával. A rendezővel a nemzetközi koprodukcióban készült vígszínházi előadás próbái és a stuttgarti bemutató között beszélgettünk.

magyarnarancs.hu:Ön elsősorban kortárs német drámákat visz színpadra. Hogyan találkozott Dragomán György regényével?

Armin Petras: Engem alapvetően az európai történetek érdekelnek, különösen a rendszerváltás körüli időszakról szóló irodalom. És egyre szívesebben rendezek külföldön. Az érdeklődésem az utóbbi években a kelet-európai színház felé fordult, különösen a román színházat érzem erősnek, innovatívnak.  A stuttgarti Staatstheater és a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház koprodukciójában készítettem egy nagy sikerű Lessing-előadást. A véletlennek köszönhetően bukkantam rá Dragomán György regényére német fordításban. Szégyellem, de annak ellenére, hogy fiatalon sokat jártam Magyarországon és Romániában, semmit nem tudtam az Erdélyben élő magyarokról, a magyarok és a románok közötti feszültségekről. A rendszerváltás ideje az én életemben is nagyon meghatározó volt. Az akkori NDK-ban éltem a szüleimmel, mielőtt Nyugat-Berlinben kötöttem ki. A Máglya olvasása közben megragadott  a személyes történelem atmoszférája, a múlt terheivel való küzdelem, az idegenség, a szabadság viszonylagossága. Elhatároztam, hogy mindenképpen színpadra viszem a művet, méghozzá koprodukcióban. Akkoriban ismerkedtem meg Eszenyi Enikővel, a Vígszínház igazgatójával az Európai Színházi Unió találkozóján, aki rögtön örömmel fogadta a három nemzet, négy színház együttműködésére vonatkozó ötletemet. Azt hiszem, sikerült kitalálni a koprodukció egy teljesen új formáját a szebeni, a budapesti, a drezdai és a stuttgarti színházak között.

false

 

Fotó: Bankó Gábor

magyarnarancs.hu: A szerző mit szólt ahhoz, hogy kétszereplős kamarajátékká sűrítette a sokszereplős regényt?

AP: Teljes szabad kezet kaptam tőle, személyesen is találkoztunk, elküldtem neki a dramatizált változatot, ami elnyerte a tetszését. Nekem is új volt ez a kaland, különösen a pénzügyi háttér megteremtése és a tizenhárom éves Emmát alakító színésznők megtalálása jelentette a kihívást. Két román, két német és két magyar színésznővel párhuzamosan dolgoztunk. Németországban zajlott a próbafolyamat, az utolsó héten tartottuk a külön próbákat a helyi színházakban Nagyszebenben, Budapesten, Drezdában. Mindannyiunk számára újszerű volt ez a munkamódszer. A miatt is, hogy tíz-tizenkét szerep lett összevonva, a jelenetek közötti gyors váltások, öltözések a színen zajlanak, ami még intenzívebbé teszi ezt az amúgy is nagyon fizikai játékot. Három fesztiválra is meghívást kaptunk jövőre, Stuttgartba, Berlinbe és Bukarestbe, aminek az lesz az érdekessége, hogy mind a hat színésznő együtt fog játszani.

magyarnarancs.hu: A szellem Európája nevében néhány éve ön is csatlakozott német és osztrák értelmiségiek sorához, akik Magyarország diktatórikus kormánya ellen emeltek szót. Úgy érzi, alkotóként ki kell lépnie a színház falai közül?

AP: Szeretném leszögezni, hogy a magyarországi politikai viszonyokat nem ismerem első kézből. A hírek viszont arról szólnak, hogy a magyar kormány letért az együttműködés útjáról, folyamatos összetűzésekbe kerül az Európai Unióval, ellentmondásba az európai értékrenddel. És sajnos ma is a diktatúra árnyéka vetül egyes kelet-európai országokra. Romániában a politikai berendezkedés a kommunista múltat idézi: a pártok maradtak, lényegében ugyanaz a párt uralkodik, csak a személyek változnak. Ami furcsa jelenség számomra, hogy mintha falak  léteznének a hajdan azonos blokkba tartozó szomszédos országok között. Megdöbbentem például azon, hogy a magyar színésznők még soha nem jártak Romániában, a románok meg Magyarországon. A színháznak az is a feladata, hogy nagyobb távlatokban gondolkodjon, utazzon, összekapcsolódjon más esztétikai értéket, ízlést, látásmódot képviselő társulatokkal. Többek között ezért is fontos a nemzetközi együttműködések, vendégjátékok, a közös produkciók létrehozása.

magyarnarancs.hu: Ön a progresszív művészi vonalat képviseli rendezőként, színházvezetőként. Milyen közös pontokat talál a népszínház jellegű Vígszínházzal?

AP:Az én színházam esztétikailag különbözik a Vígszínháztól, a színpadképeim sokkal absztraktabbak, a darabválasztásaim furcsábbak. Nem is lehet összehasonlítani a tér lenyűgöző nagyságát mondjuk a stuttgarti Staatstheaterrel. Dicséretesnek tartom, hogy Enikő mennyi energiával tartja fenn a színházat, milyen változatos repertoárra törekszik, lehetőséget adva a különböző művészi elképzeléseknek, alkotóknak. Világviszonylatban is egyedi, hogy valaki egyszerre színész, rendező és színházvezető.

magyarnarancs.hu: Intendánsként ön az egyik legjelentősebb német színházat hozta létre Stuttgartban. Miért döntött úgy, hogy nem várja meg az igazgatói mandátuma lejártát és jövőre otthagyja a társulatot?

AP:Öt év túl hosszú idő ahhoz, hogy az ember ne kényelmesedjen el. Nem szeretném bebetonozni magam egy helyen. Szabad mozgásra, újfajta ingerekre, élményekre van szükségem rendezőként, íróként, utazóként egyaránt. Elég sokfelé megfordultam a pályám során, szinte minden nagyobb városban dolgoztam, mint vendégrendező, színpadi szerző, intendáns. Stuttgart kezdetben lehetetlen vállalásnak tűnt. Konzervatív város,  tömegszórakozásra vágyó közönséggel. Berlin után nagy váltás volt, ahol szinte megkövetelik, hogy mindig avantgárd legyél, radikális művészetet csinálj.

AP: Manapság kapok olyan kritikákat, hogy a kezdetekhez képest túl konzervatív lettem. Talán igazuk van. Tizenkilenc-húsz évesen egy többé-kevésbé illegális független csoporttal, a Medea Osttal kezdtem Kelet-Berlinben. Mindössze egy évet jártam a színművészetire, kirúgtak, mert nem fért össze a tanulmányokkal, hogy politikai pamfletekkel „bomlasztom” az NDK-t. Nyugat-Berlinbe szöktem.

magyarnarancs.hu: Mi igaz abból, hogy Heiner Müller pártfogását élvezte?

AP: A Berliner Ensemble nagy korszakát élte Müller intendatúrája idején. A drámaíráshoz is tőle kaptam kedvet. Lényegében a BE-ben tanultam meg a színház lényegét, vagy amit annak tartok: a direkt, élő, érzékeny reflektálást a világra. Most készülök befejezni az életéről szóló darabomat.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.