rés a présen: A legkisebb óceán című első rendezésedet nemrég mutattátok be a Trip hajón. Miért adtad a fejed rendezésre?
Makra Viktória: Nem én akartam rendezni. Móga Piroska, az Y Csoport vezetője keresett meg az ötlettel, hogy rendezzek „valami bábosat”. Először féltem, mert a rendezés hatalmas felelősség, és nagy felkészültséget igényel. De aztán mégis belevágtam, és egyáltalán nem bántam meg, sőt! A legkisebb óceán mese felnőtteknek, bábjelenetekkel tűzdelve. Egy családi halkereskedésben játszódik, ahol a család legkisebb tagja nem kívánja tovább vinni a vállalkozást, ha majd felnő, ehelyett fekete pöttyös, görgős hal szeretne lenni az Indiai-óceánban.
rap: Sűrű évadod volt.
MV: Az évad az Air Factoryval indult, ami egy interaktív térspecifikus performanszsorozat. Azután következett a Queendom, amit az Artusban és a MU Színházban játszottunk. Hét nő a színpadon, elképesztő energiák, elképesztő fogadtatás. Nyolcvan előadást játszottam decemberben, ennek nagy részét a Ciróka Bábszínházban, amelynek visszatérő vendégszínésze vagyok már negyedik éve. A Ledpuppets Fény-Báb-Színházzal, amelynek viszont az egyik alapító tagja vagyok, felléptünk a Kiscelli Múzeumban, a Budapest Park nagyszínpadán és a Múzeumok Éjszakáján. Volt egy bemutatóm a Trafóban az ArtMan estje keretében. Játszottam több nemzetközi színházi fesztiválon. A Ledpuppetsszel voltunk az East Festen és a győri művészeti fesztiválon, a Művészetek Völgyében pedig játszottuk a Hogyan lehetnék az, aki vagyok? című mozgásszínházi előadásunkat Kalmár Ákos táncossal.
rap: Melyiket láthatjuk még a nyár hátralévő részében?
MV: Az augusztus még kérdéses, de valószínűleg a Ledpuppets akkor sem fog pihenni. A Facebook-oldalunkon minden rezdülésünkről és jelenlétünkről értesülhet az érdeklődő. A Queendom szeptembertől repertoáron marad a MU Színházban. A legkisebb óceán pedig a Trip hajón.
rap: Számos társulat, illetve projekt alapítója vagy alkalmi tagja vagy.
MV: A Színművészeti előtt a Bárka Színházban voltam stúdiós, a diploma után oda mentem vissza játszani. Majd egyszer csak bezárták a fejünk fölött az épületet. Tettem egy rövid kitérőt, mint táncos, a Vígszínházba. Aztán Vidovszky Gyuri megkeresett, hogy ugorjak be Kecskeméten a Hamupipőkébe. így kezdődött a cirókás karrierem. Időközben csatlakoztam a Ziggurat Project összművészeti társulathoz, mert itt egyaránt jelen tudok lenni, mint színész, bábos és fizikai színházi alkotó. A Ledpuppets egy szerelemből indult, ma a bábszínház iránt érzett szerelem tart minket össze.
rap: Mi a színház értelme?
MV: Számomra az egótlanság művészete. Ha ez az áldott egótlan állapot létre tud jönni, akkor olyan a színész, mint egy tiszta csatorna, amin át áramlanak az információk. Amikor rendeztem, minden próbát relaxációval és bemelegítéssel kezdtünk. Nem hiszek a „beesek a cigizésből és mehet” módszerben. Nagy példaképem Alföldi Róbert, az elképesztő energiái miatt. Spolarics Andreától még a Bárkában megtanulhattam, hogy hogyan lehet jól soknak lenni. Bábos példaképeim pedig Duda Paiva és Ilka Schönbein, mert a bábozáson keresztül hihetetlen fájdalmas mélységeket mutatnak meg és lenyűgöz a technikai tudásuk, precizitásuk.
rap: Mik a terveid hosszabb távra?
MV: Soha nem tervezek. Így vagyok összerakva. Szerintem, aminek meg kell találnia, megtalál. A diplomám óta szabadúszó vagyok, már megszoktam ezt a bizonytalanságot. Nem tudok sokat a jövő évadról sem, várom a felkéréseket. Az biztos, hogy nagyon szeretnék még rendezni és többet szinkronizálni.
rap: Mi a fontos a színházon túl?
MV: Az állat- és környezetvédelem. Igyekszem minél kevesebb műanyagot használni, textilzsepim van és Mooncupom. Tizenhét éve nem eszem húst és két éve felhagytam minden állati eredetű termék fogyasztásával. Nem járok cirkuszba, nem hordok bőrt, selymet vagy gyapjút, tehát semmilyen szinten nem támogatom az állatok ki- és felhasználását.
