Ványa bácsik, avagy Nyaralj ködben című, előző évadban készült előadását a Kortársunk Csehov Minifesztivál programon mutatta be az Anyaszínház és az RS9. Galambos Péter rendezése Csehov Ványa bácsi című drámáját helyezi új kontextusba, de azok számára is értelmezhető, akik esetleg nem ismerik az alapművet. A jelenünket oly vastagon belepő tehetetlenségről beszél fragmentumokban, dokumentumok, dalok, zajok, vizuális elemek segítségével. Urbán András elkötelezett szabadkai színházára jellemző leginkább ez a fajta frontális, zajos ütközés a valósággal a színészi játékban és a posztdramatikus rendezés tekintetében is. Kellemetlen, zavaró és egyáltalán nem szórakoztató, de mégis szép, ahogy a káoszból összeáll saját jelen lelkiállapotunk. A tanult tehetetlenségről beszél az előadás, a putyini „irányított demokráciáról”, és nem utolsósorban arról, miért nem megy a három nővér Moszkvába, amikor semmi akadálya annak. A Pussy Riot zenekarra emlékeztető maszkokban, kezükben elektronikus hangszerekkel nyilatkoznak meg a színészek. Nehezítésképpen kontextusba helyezik a hazai államszocializmus idején szárba szökkent ellenkultúra „sztárjainak” – feLugossy László és a Bizottság, Melis László – dalait, szövegeit, amelyeket az Asztrov doktort alakító Menszátor Héresz Attila dalai ellensúlyoznak a maguk sötét romantikus módján. Téri Sándor, Maday Gábor, Kovács Olga és Balogh Marianna harmonikus, csoportos haláltánca kapcsán felmerül azért, hogy lehet az árral szemben úszni, hiszen az is tanulható.
Zsámbéki Színházi Bázis, július 28.
