rés a présen

"A tinédzserkoron keresztül lehet a legjobban elcsípni a kort, amiben élünk"

Schwechtje Mihály rendező

  • rés a présen
  • 2019. április 29.

Színház

"Mindenkinek nagyon meghatározó a kamaszkor, hiszen a felnőttkor küszöbén találkozunk sok mindennel először."

rés a présen: Az örökség című előadásod bemutatója óta már színházi rendező is vagy. Hogyan „ízlett” a független színház világa?

Schwechtje Mihály: Legutóbb hét éve foglalkoztam színházzal, s azt is a FÜGE-vel csináltuk a Rákospalotai Leánynevelő Intézetben. Most vagyok először a Jurányiban. Azzal az alapvetéssel fogtam hozzá, hogy most nem íróasztalnál ülve írom meg a darabot, hanem a színészekkel közös munka alakítja ki a végleges szövegkönyvet. Inspiráló úgy dolgozni, hogy rögtön látom a jelenetet, és nem csak a fejemben van egy fantáziakép.

rap: Rövidfilmjeid a tinédzserek világáról szólnak, és a Remélem legközelebb sikerül meghalnod című első nagyjátékfilmed is. Miért?

SCHM: Egyrészt mindenkinek nagyon meghatározó a kamaszkor, hiszen a felnőttkor küszöbén találkozunk sok mindennel először. Szerelem, szex, elhelyezkedés a csoporthierarchiában stb. Ezek nagyon meghatározók a felnőttkorunkra nézve is. Másrészt úgy látom, hogy a tinédzserkoron keresztül lehet a legjobban elcsípni a kort, amiben élünk.

Schwechtje Mihály rendező

Schwechtje Mihály rendező

Fotó: Czirják Pál

 

rap: Az örökség témája is ez?

SCHM: Elsősorban az egymás iránti felelősségről, a közönyről és a társadalmilag kitaszított csoportok elhagyottságáról szól egy Magyarországra anyja halála miatt hazatérő fiatal orvos történetén keresztül. Megörökli anyja praxisát, és ezzel hirtelen kívülről lát rá egy falu életére és a közösség habitusára.

rap: Kikel csináltad az előadást?

SCHM: Polgár Csaba a főszereplő, Molnár Gusztáv és Gergely Katalin pedig több szerepben tűnnek fel. Rajtuk kívül három gyerek is színre lép, Szeles Katalin, Dömötör Abigél és Kadét Bertalan. Mivel eredendően filmrendező vagyok, úgy válogattam ki a munkatársaimat, hogy nagy tapasztalatuk legyen az improvizációra épülő színházi munkában. Sokat tanultam tőlük, igazi csapatmunka eredménye lett az, amit a nézők láthatnak a színházban.

rap: Mikor látható az előadás, és hol lehet veled találkozni?

SCHM: Havonta egy alkalommal lesz látható a Jurányiban. Legközelebb március 14-én, majd április 25-én és májusban is fogjuk még játszani. A Remélem legközelebb sikerül meghalnod című első nagyjátékfilmem kapcsán pedig sok helyre hívnak közönségtalálkozóra.

rap: Mi a következő terved?

SCHM: Nagyjátékfilm-forgatókönyvvel fogok pályázni a Filmalaphoz, több tervem is várakozik a fiókban. Jelenleg dokumentumfilmet forgatok a Baptista Szeretetszolgálat egyik védett házában. Szerintem ez kerül a leghamarabb a nézők elé a folyamatban lévő munkáim közül.

Scwchtje Mihály: Az örökség

Scwchtje Mihály: Az örökség

Fotó: Jurányi Ház

 

rap: Mik voltak a te tinikorod legfontosabb problémái, és volt-e olyan alkotó, aki szerinted jól foglalkozott azokkal?

SCHM: Ilyen Lukas Moodysson és Larry Clark is. Annak idején az iskolát mint intézményt éreztem rettenetesen nyomasztónak, ahol a tanárok nem úgy tekintettek a diákokra, mint akikért van ez az intézmény. Megfélemlítéssel és hatalommal próbáltak minket kordában tartani. Semmilyen figyelem nem fordult a kamaszkori problémákra, csak a tananyagot akarták átnyomni a fejünkön. Azóta sok idő telt el, vannak pozitív fejlemények, de az egész országot érintő oktatásügyi áttörés még nagyon messze van.

(Interjúnk a Magyar Narancs 2019. március 14-i számában jelent meg, most újraközöljük online.)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.