rés a présen

"A tinédzserkoron keresztül lehet a legjobban elcsípni a kort, amiben élünk"

Schwechtje Mihály rendező

  • rés a présen
  • 2019. április 29.

Színház

"Mindenkinek nagyon meghatározó a kamaszkor, hiszen a felnőttkor küszöbén találkozunk sok mindennel először."

rés a présen: Az örökség című előadásod bemutatója óta már színházi rendező is vagy. Hogyan „ízlett” a független színház világa?

Schwechtje Mihály: Legutóbb hét éve foglalkoztam színházzal, s azt is a FÜGE-vel csináltuk a Rákospalotai Leánynevelő Intézetben. Most vagyok először a Jurányiban. Azzal az alapvetéssel fogtam hozzá, hogy most nem íróasztalnál ülve írom meg a darabot, hanem a színészekkel közös munka alakítja ki a végleges szövegkönyvet. Inspiráló úgy dolgozni, hogy rögtön látom a jelenetet, és nem csak a fejemben van egy fantáziakép.

rap: Rövidfilmjeid a tinédzserek világáról szólnak, és a Remélem legközelebb sikerül meghalnod című első nagyjátékfilmed is. Miért?

SCHM: Egyrészt mindenkinek nagyon meghatározó a kamaszkor, hiszen a felnőttkor küszöbén találkozunk sok mindennel először. Szerelem, szex, elhelyezkedés a csoporthierarchiában stb. Ezek nagyon meghatározók a felnőttkorunkra nézve is. Másrészt úgy látom, hogy a tinédzserkoron keresztül lehet a legjobban elcsípni a kort, amiben élünk.

Schwechtje Mihály rendező

Schwechtje Mihály rendező

Fotó: Czirják Pál

 

rap: Az örökség témája is ez?

SCHM: Elsősorban az egymás iránti felelősségről, a közönyről és a társadalmilag kitaszított csoportok elhagyottságáról szól egy Magyarországra anyja halála miatt hazatérő fiatal orvos történetén keresztül. Megörökli anyja praxisát, és ezzel hirtelen kívülről lát rá egy falu életére és a közösség habitusára.

rap: Kikel csináltad az előadást?

SCHM: Polgár Csaba a főszereplő, Molnár Gusztáv és Gergely Katalin pedig több szerepben tűnnek fel. Rajtuk kívül három gyerek is színre lép, Szeles Katalin, Dömötör Abigél és Kadét Bertalan. Mivel eredendően filmrendező vagyok, úgy válogattam ki a munkatársaimat, hogy nagy tapasztalatuk legyen az improvizációra épülő színházi munkában. Sokat tanultam tőlük, igazi csapatmunka eredménye lett az, amit a nézők láthatnak a színházban.

rap: Mikor látható az előadás, és hol lehet veled találkozni?

SCHM: Havonta egy alkalommal lesz látható a Jurányiban. Legközelebb március 14-én, majd április 25-én és májusban is fogjuk még játszani. A Remélem legközelebb sikerül meghalnod című első nagyjátékfilmem kapcsán pedig sok helyre hívnak közönségtalálkozóra.

rap: Mi a következő terved?

SCHM: Nagyjátékfilm-forgatókönyvvel fogok pályázni a Filmalaphoz, több tervem is várakozik a fiókban. Jelenleg dokumentumfilmet forgatok a Baptista Szeretetszolgálat egyik védett házában. Szerintem ez kerül a leghamarabb a nézők elé a folyamatban lévő munkáim közül.

Scwchtje Mihály: Az örökség

Scwchtje Mihály: Az örökség

Fotó: Jurányi Ház

 

rap: Mik voltak a te tinikorod legfontosabb problémái, és volt-e olyan alkotó, aki szerinted jól foglalkozott azokkal?

SCHM: Ilyen Lukas Moodysson és Larry Clark is. Annak idején az iskolát mint intézményt éreztem rettenetesen nyomasztónak, ahol a tanárok nem úgy tekintettek a diákokra, mint akikért van ez az intézmény. Megfélemlítéssel és hatalommal próbáltak minket kordában tartani. Semmilyen figyelem nem fordult a kamaszkori problémákra, csak a tananyagot akarták átnyomni a fejünkön. Azóta sok idő telt el, vannak pozitív fejlemények, de az egész országot érintő oktatásügyi áttörés még nagyon messze van.

(Interjúnk a Magyar Narancs 2019. március 14-i számában jelent meg, most újraközöljük online.)

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.