A devised színház eszménye és módszertana

Az ismeretlenből a végtelenbe

Színház

A színházba járók hajlamosak a színdarabot az előadással azonosítani: „nem nézem meg a Macbethet, mert máshol már láttam”. Pedig egyre gyakrabban fordul elő, hogy a színházban nincs is színdarab. De mi van helyette?

A módszert egyelőre magyarul is devisednak hívják „kitalált, feltalált, kigondolt” értelemben. Az előadás szövege (ha van egyáltalán) ilyenkor a próbafolyamat során jön létre az alkotók ötleteiből, improvizációiból, kutatásaiból, személyes tapasztalataikból, dokumentumokból. Mivel az a szabály, hogy nincs szabály, a devised színházban olyanfajta frissesség és személyesség van, amelynek a feltételeit (főleg a közismert) drámákon alapuló előadások nehezebben tudják megteremteni.

A felszabadult légkörben zajló „semmiből létrehozás” jó esetben rengeteg alkotói energiát szabadít fel, és sokkal több meglepetéssel jár. Többnyire rendes történet sincsen, csak lazán összefüggő jelenetek sora, amelyek több oldalról világítanak meg egy-egy témát. (Kedvenc példám erre a német társulat, a Rimini Protokoll Blaiberg and Sweetheart19 című, 2006-os projektje, amely a szívátültetéssel és az akkoriban még újdonságnak számító on­line társkeresőkkel foglalkozott.) Vannak persze buktatók is: veszély a semmitmondás vagy a közhelyesség, hiszen a rendelkezésre álló anyagot előadássá szervezni nagy hozzáértést igénylő feladat. S ez a módszer jóval hosszabb próbafolyamatot is igényel, ezért a bemutatókényszerre épülő repertoárszínházak ritkán alkalmazzák. A devised színház a függetleneknél hódít.

A magyar szaksajtóban a de­vised kifejezést sokan kollektív színházként is fordítják, és valóban van átfedés a két fogalom között. Míg a klasszikusabb színházi működéshez egy sor fegyelmező, elnyomó és kirekesztő gyakorlat tapad, addig a devised színházban megtörik a szöveg-rendező-színész hierarchia (is), és az alkotási folyamat elvben minden résztvevő által formálható, sőt a hagyományos szerepkörök hatá­rai teljesen el is mosódhatnak. Ez a demokratikusabb rendszer azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs „főnök”. Vannak rendezők, akik erős koncepcióval érkeznek az első próbára, és a továbbiakban is ők határozzák meg a főbb irányokat, ők szelektálják és rendszerezik az ötleteket. Más társulatok működésének egésze a kollektív, sőt nonhierarchikus alkotásra épül, a színlapon sem jelölnek meg rendezőt, csak alkotókat (például a brit és német művészekből álló Gob Squad).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.