A devised színház eszménye és módszertana

Az ismeretlenből a végtelenbe

Színház

A színházba járók hajlamosak a színdarabot az előadással azonosítani: „nem nézem meg a Macbethet, mert máshol már láttam”. Pedig egyre gyakrabban fordul elő, hogy a színházban nincs is színdarab. De mi van helyette?

A módszert egyelőre magyarul is devisednak hívják „kitalált, feltalált, kigondolt” értelemben. Az előadás szövege (ha van egyáltalán) ilyenkor a próbafolyamat során jön létre az alkotók ötleteiből, improvizációiból, kutatásaiból, személyes tapasztalataikból, dokumentumokból. Mivel az a szabály, hogy nincs szabály, a devised színházban olyanfajta frissesség és személyesség van, amelynek a feltételeit (főleg a közismert) drámákon alapuló előadások nehezebben tudják megteremteni.

A felszabadult légkörben zajló „semmiből létrehozás” jó esetben rengeteg alkotói energiát szabadít fel, és sokkal több meglepetéssel jár. Többnyire rendes történet sincsen, csak lazán összefüggő jelenetek sora, amelyek több oldalról világítanak meg egy-egy témát. (Kedvenc példám erre a német társulat, a Rimini Protokoll Blaiberg and Sweetheart19 című, 2006-os projektje, amely a szívátültetéssel és az akkoriban még újdonságnak számító on­line társkeresőkkel foglalkozott.) Vannak persze buktatók is: veszély a semmitmondás vagy a közhelyesség, hiszen a rendelkezésre álló anyagot előadássá szervezni nagy hozzáértést igénylő feladat. S ez a módszer jóval hosszabb próbafolyamatot is igényel, ezért a bemutatókényszerre épülő repertoárszínházak ritkán alkalmazzák. A devised színház a függetleneknél hódít.

A magyar szaksajtóban a de­vised kifejezést sokan kollektív színházként is fordítják, és valóban van átfedés a két fogalom között. Míg a klasszikusabb színházi működéshez egy sor fegyelmező, elnyomó és kirekesztő gyakorlat tapad, addig a devised színházban megtörik a szöveg-rendező-színész hierarchia (is), és az alkotási folyamat elvben minden résztvevő által formálható, sőt a hagyományos szerepkörök hatá­rai teljesen el is mosódhatnak. Ez a demokratikusabb rendszer azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs „főnök”. Vannak rendezők, akik erős koncepcióval érkeznek az első próbára, és a továbbiakban is ők határozzák meg a főbb irányokat, ők szelektálják és rendszerezik az ötleteket. Más társulatok működésének egésze a kollektív, sőt nonhierarchikus alkotásra épül, a színlapon sem jelölnek meg rendezőt, csak alkotókat (például a brit és német művészekből álló Gob Squad).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?