Színház

Viktorral a konyhán

Isten, haza, konyha – avagy ma már keresztbe álltam a Bajcsyn

Kritika

Rendkívül rokonszenves lány áll velünk szemben a színpadra festett apró négyzetben, amelyben épphogy csak elfér a veszélyesen magas sarkú cipője. Egyelőre nem mozdulhat onnan, csak azt kéri, hogy valaki vigye oda neki a színpad szélén lévő IKEA-s szatyrot.

A szatyorból a volt barátjának a közös lakásban hagyott dolgai kerülnek elő, amelyeket tombolán megnyerhetünk, én például egy félig teli vagy félig üres szószos üveggel lettem gazdagabb. A lány az extől kapott plüssállatoktól csak igen nehezen válik meg, szorítja őket az utolsó pillanatig.

Aztán hallunk egy kis Orbán Viktort, meg egy kis Novák Katalint arról, hogy hol is van a nő helye. Ismerjük: a konyhában, a családi tűzhely mellett, és ami még ennél is fontosabb, a szülőszobán. S hogy az audiovizuális élményünk teljes legyen, a performer a saját maga számára veszélyes vagy kellemetlen akciók sorozatával szórakoztat minket. Tényleg szórakoztat, mert amilyen rossz nézni, annyira humoros is, ahogy a rettentő tűsarkúban egy hatalmas könyvtorony tetején egyensúlyoz, miközben helytörténetből vizsgázik, vagy a szájába tömi galacsinokban az Alaptörvény családpolitikára vonatkozó oldalait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.