Az Urban Verbunk Pinokkió című új ifjúsági előadását a bemutatóhoz képest kissé megkésve, de annál nagyobb rácsodálkozással tekintettük meg. A gödöllői illetőségű, folkalapú kortárs és már egyáltalán nem amatőr csoportért eddig sajnos lusták voltunk HÉV-re ülni, úgyhogy ezúton is köszönetünket fejezzük ki az ország első gyermeknéptáncszínházának, hogy új produkciójával útra kelt a világhírnév felé, és elfáradt a Budai Vigadóig.
„2018 ingerküszöbét is átlépő eredeti néptánc, vérpezsdítő ritmusok, 16 hengeres dinamika és határtalan lendület…” – így hirdette magát az új nevet kapott és megújult team (előtte 25 évig Gödöllő Táncegyüttes), s muszáj volt menni, mert tulajdonképpen már ez is sokkal szimpatikusabb, mint egy Disney-produkció, vagy egy NER-táncjáték jól tuningolt előzetese. Ráadásul az előadás aztán be is váltotta ezeket az ígéreteket, kiváltképp, ami a lendületet illeti. Sodró erejű táncot láthattunk gyerekektől, kamaszoktól, koreográfia szempontjából erősen felépített, hihetetlen fegyelmezett produkciót. A népmesébe illő háttérrel és makacs koncepcióval rendelkező Ahmed Moussa koreográfus tulajdonképpen az igazság kereséséről, a hatalom természetéről, az elnyomás elleni egyéni küzdelmekről készített jól érthető és mégsem közhelyes, ízléses áthallásokkal feldíszített kortárs táncprodukciót. A jelmezek szemkápráztató színei és multikulturális sokfélesége, amelyben mégis szívfacsaróan ott van a szülőföld szeretete, valamint a kortárs kalocsaipapucs-dizájn felvonultatása és a díszletek, kellékek használatának profizmusa majdnem feledtette a dramaturgia hiányosságait.
Hagyományok Háza, 2018. de-cember 6.
