Először végig kell ülni, hogy benépesüljön az Örkény színpadára kitelepült kaszinó, a Szép-térképen valahol Bivalybasznád és Mucsaröcsöge között elterülő Laposladány társasági életének központja. E központi hely központi asztalánál verik nagyban a blattot a polgári társaskör hím tagjai: veri a jegyző, veri a postamester, kibicel a tanár, és veri a bérlő, Borgida is, aki a felsorolt urak közül bőrkabátjával tűnik majd ki. Ebből a bőrkabátviseletből lesz a menetrend szerinti kalamajka. Patikát úgy még nem játszottak ezen a Földön, vagy ha igen, az nagy hiba volt, hogy ne hangzott volna el az utókorra hagyott Szép-szavak egyik legszebbike, a bűrkabát. De Pap Ferkének (Vajda Milán), a bőrkabátféltésből kötekedő uradalmi intézőnek csak később van jelenése. Addig még ki kell mennie a régi patikussegédnek, és be kell jönnie az újnak: Balogh Kálmán még nem tudja, de hamarosan megtudja, milyen is a bálnak csúfolt, laposladányi high life a biliárd- és a kártyaasztal közötti térségben.
Az örök patikussegéd-körforgás szép vonása a Mohácsi testvérek hosszúra nyúlt Patikájának, de ahhoz, hogy Kálmán is kimenjen, még számos életfogytos laposladányinak kell bejönnie. A forgalomból rögtön kitűnik Znamenák István, aki kevés szimpátiát keltő, de azzal mesterien gazdálkodó, sírva vigadó és olykor asszonyt verő patikusként egymaga eljátssza, miért olyan reménytelen ez a kisztihandoktól hangos, tekintetes és úri vidék. Szintén színre lép a darab későbbi fogfájósa, az egyelőre csak életvitelszerűen unatkozó patikusné – Tenki Réka sugárzó egykedvűsége a hátsó sorokból is jól kivehető, ám amit mellette a postamesterné művel, az nemhogy egy kőszínházat, de egy stadiont is felvillanyozna: „Hogyan játsszunk elvirágzott szépasszonyt Ladányban?” magánszámával Kerekes Éva akkorát alakít, hogy minden Patikák fénypontja, a kikapósprogram mellett futó bűrkabátos kakaskodás is elszürkül egy ekkora one-woman-show árnyékában. Alakul az össznépi dajdaj, a Mohácsi Brothers első felvonása a Marx Brothers frenetikus burleszkszámát idézi, aligha szándékosan: a Botrány az Operában híres jelenetében mind többen és többen töltenek meg egy hajókabint, míg Ladányban a báli helyzet fokozódik, elég gépiesen. Mindenki megmutatja magát a kaszinóban, aki számít, és az is, aki nem: a kiszolgáltatott kiszolgálószemélyzetet Kati, a cselédlány (Zsigmond Emőke) képviseli. A patikussegédek ebben az asszonyverős, hardcore Patikában nemcsak Ladányon, de Katin is átmennek, mintegy kötelező jelleggel.
Lapos ez a Ladány, lapos a Föld is, a Mohácsi Művektől megszokott színvonalon üzemelő első felvonás sem a magaslataival tüntet, pedig a szerző (az eredeti) elég jó szavakat (nem csak a bűrkabátot) és alakokat hagyott az utókorra.
A papírforma szerinti színpadi működésbe, remélhetőleg egyszeri alkalommal, az élet rendez drámát, amikor a ladányi dajdajozás alatt egy rosszul lett nézőt kell kimenteni a hátsó sorokból. Ilyen viszontagságok és egy szünet után jutunk a fogfájásig. Nagy pillanat ez a patikussegédnek, hogy a fájdalomcsillapító cseppekkel ügyetlenkedve szerelmes szívével coming-outoljon. Míg a patikusné drámája a szájában játszódik (Tenki Réka jól adja a fogfájást is), Kálmán, mint a boldogságot lepkehálóval üldöző széplélek, a nagy és megismételhetetlen szerelemérzést akarja behajtani az életen. Ki gondolná, hogy egy ladányi patikában is megteremhet a szerelem? A patikusné biztosan nem, neki csak a foga fáj, míg a segédnek egy fontosabb testrésze. Novkov Máté Balogh Kálmánja ott van a Balogh Kálmánok erős középmezőnyében, akik hiába tagjai a Gyógyszerészsegédek Országos Szövetségének, mégis olyan egyedül vannak ezen a világon. Két boldogtalanságiskola, a fővárosi álmodozó és a vidéki beletörődő feszül egymásnak a patika padlóján, a lírázás és a fogfájás közt. A színészek jól járják ezt az oda-vissza táncot, de Znamenákra hárul, aki egyszer csak zenekarostul hazaesik, hogy feldobja ezt a felvonást is.
Szép Ernő írt egy harmadikat is, amiben a dámákról álmodozó Kálmán, akárcsak a Lila ákác hőse, addig epekedik a nagyságák után, mígnem felfedezi, hogy a kisságák is adhatnak valamit. Ez a romantikus olvasat, a pesszimistább pedig, nos, az pesszimistább. A darabhoz toldott boldogságkezdeményből a Mohácsiak nem kérnek, fanyar változatukban Kálmánból rendes ember válik, aki beteljesíti a laposladányi patikussegédsorsot, és mielőtt továbbállna, ahogy kell, megtapossa ő is a cselédlányt. Következő állomáshelyén talán már a kártyaasztalhoz is odaférhet, a patikajog is összejöhet. Nem nagy ügy, a kártyakört sem érdekli a jövés-menés, megrázkódtatás a nézői oldalon sem történik, a Mohácsiak kontra Szép Ernő meccs végül döntetlenre jön ki. A Szép-mondatok jól kivehetők az átiratból, a gyűjtőknek érdemes végig maradniuk.
Köves Gábor
Örkény István Színház, december 16.
