rés a présen: Mit jelent neked a PanoDráma ma?
Lengyel Anna: Tíz éve mi vagyunk az egyetlen dokumentumszínház Magyarországon. Jobbára az úgynevezett verbatim módszerrel dolgozunk, vagyis csak szó szerinti anyagok kerülnek be a darabjainkba. 80–100 óra interjúanyagból és akár 2 ezer oldal egyéb dokumentumból lesz egy 90 perces előadás. Úgy szoktam mondani: a miénk az élet színháza.
rap: Melyek a jelentősebb előadásaitok?
LA: Máig egyik legfontosabb előadásunk a romák elleni támadásokról szóló Szóról szóra, amely bejárta Európát is. A legérettebb a sajóbábonyi esetről szóló darab volt (Az igazság szolgái), melynek végén egy civilekből álló esküdtszék vitatta meg az esetet, és hozott a bíróságinál mindig igazságosabb ítéletet.
| ||
A Sipos Pál ihlette Más nem történt ugyan megírt dráma volt (Pass Andrea tollából született felkérésünkre és dramaturgi bábáskodásunk mellett), de az akkor futó színházi nevelési programunk kilenc fiatalja teljesen egységes stílusban játszott benne az öt felnőtt színésszel erről a rendkívül érzékeny témáról. Két évig havonta háromszor ment zsúfolt nézőtér előtt.
rap: Miből áll jelenleg a repertoár?
LA: A Szóról szórát legutóbb Vágvölgyi B. András Arcvonal keleten című könyvének bemutatóján játszottuk, de igazából Az igazság szolgáit sem szeretném elengedni. Pali című monodrámánkat, a Maléter Pál özvegyével készült 15 órányi anyagból Szamosi Zsófi játssza harmadik éve nagy sikerrel a Katona Sufnijában. Mellette Urbanovits Krisztina, Ördög Tamás és Bartsch Kata alkotják a PanoDráma magját Hárs Anna és Garai Judit dramaturgokkal.
rap: Rákparák címmel közérdekű beszélgetéssorozatot indítottál a Katonában. Ebben mi a színház?
LA: Ez nem színház voltában illik a PanoDráma koncepciójába, hanem társadalmi elkötelezettségében. A 2016-os Nincs sírás, nincs semmi című projektünk után most személyesen is húsbavágó lett a rák témája, mivel másfél éve lágyrészszarkómával diagnosztizáltak, s ez most már sajnos áttétet is adott a májra. De remek orvosaim vannak, és jól is vagyok: műtögetünk, ablálgatunk, kemózgatunk, én állok elébe, és persze mindent elkövetek a gyógyulás érdekében.
| ||
A beszélgetések célja a rákhoz kapcsolódó stigmától való megszabadulás, annak a félreértésnek a feloldása, hogy a rákdiagnózis – fajtától, stádiumtól, a beteg korától, általános fizikai és pszichés állapotától függetlenül – egyenlő volna a halálos ítélettel. Hogy merjünk kérdezni, és tanuljuk meg magunkat képviselni. Február 13-án délután ötkor a Katonában a lehetséges kezelésekről lesz szó dr. Szabó József sebész és dr. Szántó István onkológus részvételével. Ők gyógyítgatnak engem már másfél éve, lesz miről beszélnünk.
rap: Van-e erre az évre színházi terv is?
LA: Most épp egy 17 rákbeteggel készült beszélgetésre épülő monodrámán dolgozunk, de kora nyáron mutatjuk be Kár, hogy rák című zenés előadásunkat két barátnőről, akik közül az egyik teherbe esik, a másik rákos lesz. Ez csak részben lesz verbatim, egy részét mi írjuk.
rap: Mi a legtöbb, amit a színházzal el lehet érni?
LA: Az általunk is bemutatott Laramie-projekt Amerikában elérte, hogy Barack Obama a homofóbiát felvegye a gyűlölet-bűncselekmények közé, s ahhoz is sok köze van, hogy a melegházasság ott most már alapjog. Egyrészt ezt. Másrészt azt, hogy szembenézzünk magunkkal, személyes és társadalmi felelősségünkkel, és ha úgy tűnik, hogy épp most játsszuk el a gyerekeink jövőjét, akkor álljunk fel abból a kurva karosszékből, és tegyünk ellene.
