"Színház az egész Szeged!"

Balog József, a MASZK Egyesület elnöke, a Thealter Fesztivál művészeti vezetője

  • rés a présen
  • 2012. július 21.

Színház

rés a présen: Már-már úgy volt, hogy lemondhatunk erről a különleges és nagy múltú alternatív színházi fesztiválról. Minek köszönhető, hogy idén július 23-tól 29-ig mégis lesz Thealter?

Balog József: Elsősorban annak, hogy 30-40 szervezőnk, önkéntesünk továbbra is - 21 év után - fontosnak tartja, szereti, hogy vagyunk. Szeged város támogatása is elengedhetetlen, a szerződésünk még él, remélem, jövőre meg tudjuk újítani. Nagyon fontos volt az NKA hozzájárulása, még 2011-ből, ami ebben az évben a fesztivál legfontosabb támogatása. Elengedhetetlen, hogy a fellépőink - eddig közel 300 csoport - bíznak bennünk, mi pedig bízhatunk a nagyszerű közönségünkben!

rap: Mi volt a fesztivál induló koncepciója, és mennyiben tartottátok hozzá magatokat az évek során?

BJ: 1991-ben a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója, Nikolényi István támogatása tette lehetővé az első fesztivált. Akkor leginkább szabadok akartunk lenni. A színházi barátaink, a hetvenes-nyolcvanas évek "amatőrjei" és a klasszikusok, Paál István, Fodor Tamás, Halász Péter, Nagy József is Szegeden termett, tanácsokkal, színházakkal, játékkal. 2003-tól a Déli Vonal koncepcióban a volt Jugoszlávia országaiból hívunk előadásokat, az Urbán András Társulat - Kosztolányi Dezső Színház pedig a tizedik bemutatójára készül. Húsznál is több előadás született a menedzsmentünkben, most az Aradi Kamaraszínházzal is együttműködünk. A szentesi diákok minden évben elfoglalják az utcákat, tereket egy-egy új produkcióval. Most a Független Előadóművészeti Szövetség (FESZ) lett a partnerünk, őszszel pedig a második U21 Fesztiválunkat tervezzük, a szín a fiataloké!

rap: Melyek lesznek idén a kiemelt programok?

BJ: A fesztivál főprogramját négy egyenértékű szint együttesen formálja különlegessé. Most először vezetjük be "a fesztivál díszvendége" kitüntetést. A FESZ tagságának szavazatai alapján 2012 díszvendége Pintér Béla és Társulata. A hazai független társulatok előadásaiból Szabó György választott ki hat szemleprodukciót. A harmadik elem a Thealter kétféle hagyományát egyesíti: az elmúlt években is készültek a fesztivál felkérésére produkciók, és gyakran vezettünk be érdekes, különleges, alkalmi helyszíneket is. Idén helyspecifikus, nyílt alkotói pályázatot írtunk ki Szeged négy jellegzetes helyszínére. A beérkezett pályaművekből a zsűri döntése alapján a legígéretesebb három pályázó kapott lehetőséget és pénzügyi támogatást elképzelésének megvalósításához. Az így létrejött új alkotásokból választja ki a zsűri a fesztivál fődíjas produktumát. A magyar produkciók nemzetközi kontextusát a főprogram negyedik összetevője adja. A Thealter karakterét megőrizve továbbra is a Déli Vonal szellemében, elsősorban Kelet- és Dél-Európa izgalmas színházai közül válogatunk.

rap: Melyek a személyes kedvenceid?

BJ: Nagyon várom, hogy az Ivo Dimcsev-káprázatból legalább annyi hulljon ránk, mint az első fellépésén, amikor "beszakadt" a színpad és a nézőtér, olyan ufonális és elementáris volt a játéka. Pintérék mindig jöhetnek, szeretek a TÁP-on is lógni, jó, hogy a szerbek egyetlen kortárs tánctársulata újra itt lesz, a Metanoia titkát is kutathatják a nézők, a Via Negativa pedig nem a bársonyos színház letéteményese. Az ő nagyon magas szintű színházi provokációjuk annyira elüt a hazai színházi nyelvtől, hogy megfagy majd a vér a nézők ereiben.

rap: Milyen a fesztivál és a város kapcsolata, és kit vártok közönségnek?

BJ: Szeged éppen akkora város, hogy minden nyitottsága mellett tele van kincsekkel, zugokkal, remek terekkel. Az idei összművészeti programban legalább 15 helyszínen leszünk jelen, úszóház, bérház, kocsma, vár, utca. A közönség is éppen ilyen izgalmakra vágyik, kiléphet a Kisszínházból, és az utcán várja egy előadás, lenéz a Tiszára, és ott is megjelenünk, bemegy a Rongyba, ahol a Pitbull cselekszik, a bérház gangján színészek élik egy ház 101 éves történetét. Színház az egész Szeged!

rap: Milyen itthoni és külföldi színházi fesztiválokat kedvelsz?

BJ: A Desiré Fesztivál Szabadkán olyan, mintha a kilencvenes években utazhatnánk. Tömeg, tumultus, zajos sikerek, taps, ováció. Szerettem az aradi Underground Fesztivált, friss volt, szellemes. A potsdami Unidrama fesztivállal szinte együtt indultunk, figyelünk rájuk. Nemrég jártam Temesvárott, Nagybányán, Gyergyóban, Pitesüti-ben - a romániai színházi fesztiválok komolysága, szakmaisága, elfogulatlan zsürorjai, a nagyszerű közönség mind-mind lenyűgöztek.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.