Színház

1945. március 24-én este úgynevezett „bajtársi ünnepet” rendeztek a burgenlandi városka, Rechnitz, vagyis Rohonc kastélyában, melyet gróf Batthyány Iván és neje, Thyssen-Bornemisza Margit uralt. A jórészt az SS és egyéb gyilkos náci szervezetek képviselőiből álló vendégsereg a hosszúra nyúlt és orgiasztikus jellegű összejövetel záróaktusa gyanánt lemészárolt 180, Magyarországról deportált munkaszolgálatost.

"Mindenkinek nagyon meghatározó a kamaszkor, hiszen a felnőttkor küszöbén találkozunk sok mindennel először."

Az Örkény Színházban játszik, de más színpadokon rendez is. Az „el kell húzni innen” életérzésről és a kevert ízéről, Eörsi István zsenijéről és Őze Lajos ’56-os gyorstalpalójáról is beszélgettünk.

Egy család történetének száz éve száznyolcvan percben – átlagosan 108 másodperc évenként – vagány és tiszteletre méltó vállalás, ahogy a gesztus is, amely a Rozsdatemetőt a jelennel összeérő kiindulópontnak, előzménynek tekinti, s így lényegében megkísérli rehabilitálni a megjelenésekor elképesztő sikereket elérő regényt. Persze mint minden ilyen nagy ívű, grandiózus vállalkozás, a Katona előadása is hordoz magában csapdákat.

Van olyan színház, amely látszólag még jól is jár a tao megszüntetésével, míg a szcéna nagy része továbbra is végtelenül bizonytalan helyzetben van.

A balszerencse közismerten kitartó társa a „skót darabnak”: századok óta sorozatos balesetek, rejtélyes halálozások, sőt mi több, színészsztrájkok kísérik a boszorkányok által megátkozott Shakespeare-tragédia előadásait.

Volt már Antonio Banderas és Brad Pitt magyar hangja is, rendszeresen szinkronizál népszerű sorozatokat. Most, hogy a BBC Séta a dinoszauruszokkal magyar narrátora lett, leültünk beszélgetni vele.

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész súlyos betegséggel küzdött.

A szexuális zaklatással vádolt rendező a Rómeó és Júliát viszi színpadra.

Ha jó világban élnénk, tele volnánk hasonló projektekkel, a gondoskodó állam a művészeteken, a színházon keresztül lehetőséget kínálna a hátrányos helyzetű társadalmi csoportoknak, hogy méltó emberi életet éljenek.

Paolo Magelli, a világhírű olasz maestro életútjáról, balkáni kötődéseiről és a titói Jugoszlávia avantgárd paradicsomáról beszélt a Narancsnak.