Bocsánatot kért a Táncművészeti rektora a korábban zaklatott diákoktól

  • narancs.hu
  • 2020. július 28.

Színház

Bolvári-Takács Gábor eljárásokat kezdeményez minden a sajtóban megjelent üggyel kapcsolatban.

Közleményt adott ki a Magyar Táncművészeti Egyetem (MTE) rektora, Bolvári-Takács Gábor kedden, miután hétfőn az Azonnali.hu-n megjelent egy cikk, amelyben több korábbi növendék vallott arról, hogy milyen megaláztatásoknak, illetve zaklatásnak voltak kitéve az intézményben.

A cikk szerint korábban egyes tanárok rendszeresen verték és verbálisan is megalázták a diákokat, valamint a diákok is egymást, főleg a felsőbb évesek a kisebbeket, illetve arról is beszámolnak benne többen, hogy voltak olyan balettmesterek, akik szexuálisan is abuzálták a gondjaikra bízott gyerekeket.

Bolvári-Takács rektor az egyetem honlapján közzétett közleményében azt írja, a mai Magyar Táncművészeti Egyetem számára elsődleges növendékei és hallgatói – szakmai, fizikai, érzelmi – biztonsága, az etikai és jogi normák betartása, az átláthatóság, és hogy az MTE zéró toleranciát gyakorol minden olyan cselekedettel szemben, "amely kívül esik az intézmény által önmaga számára, a magyarországi és nemzetközi sztenderdek mentén felállított, szigorú etikai normarendszeren".

"Az Egyetem elfogadhatatlannak tart és gyakorlatából kizár minden, a növendékei és hallgatói fizikai, érzelmi, mentális integritását sértő szakmai, pedagógiai megközelítést, módszert és technikát. A növendékek előmenetelének és teljesítményének megítélése kizárólag szakmai szempontokon, testületi döntésen alapul" – írta a rektor, aki kitért arra is, hogy az MTE az elmúlt években jelentős reformokat hajtott végre működésében, ezek nyomán mára mindenben megfelel az általános szakmai etikai elvárásoknak: átalakult az alsó évfolyamok tanrendje, valamennyi balett-teremnek folyosóra néző ablaka van, biztosítva a külső ellenőrizhetőséget, az eltanácsolások és szakmai követelmények nyilvánosak, és külön szabályzat határozza meg a táncoktatásban elengedhetetlen fizikai érintkezés feltételeit és követelményeit, tartanak továbbképzéseket az ott dolgozóknak, és megvannak a konzultációs fórumok is.

Mint hozzáteszi:

"Az Egyetem rektoraként sajnálatomat fejezem ki és bocsánatot kérek mindazoktól, akik korábbi tanulmányaik során személyükben sérelmet, pedagógiailag helytelen bánásmódot tapasztaltak, illetve éltek meg. Az Egyetem elismeri, hogy annak megítélésében, hogy mely cselekmény vagy élethelyzet tekinthető megalázónak, az érintett növendék álláspontja mérvadó, függetlenül attól, hogy évtizedekkel ezelőtt a művészetoktatás módszereit a maitól lényegesen eltérő politikai környezet, társadalmi nyilvánosság és pedagógiai értékrend határozta meg."

Azt is írta, hogy a megjelent cikkben szereplő állítások kapcsán a rektor munkáltatói intézkedést, etikai eljárást, indokolt esetben büntetőeljárást kezdeményez azon érintett balettmesterek esetében, akik a Magyar Táncművészeti Egyetemmel jelenleg is oktatói jogviszonyban állnak.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.