Színház

Csengőszóra csorog a nyálad

Závada Péter: Reflex

  • Herczog Noémi
  • 2014. január 19.

Színház

Azért az elgondolkodtató és nyilván nem véletlen, hogy a "diktatúra-előadásokban" visszatérő kép a kozmikus pszichiátria.

Ez a nemzetközi hagyomány nálunk valahol Ács János legendás Marat/Sade-jának charentoni elmegyógyintézetével kezdődhetett, jóval később például Mundruczó Kornél Lipót-sagáival és Bodó Viktor kafkai, szatirikus, "őrült" színházával is gazdagodott. Ebbe a sorba illeszkedik Kovács D. Dániel negyedéves színházrendező hallgató első szputnyikos vendégmunkája is, egyébként Bodó stílusvilágától nem egészen függetlenül. Ez a probléma egyébként túlnő ezen az előadáson: Bodó kortárs filmes hatásokkal, kabaréelemekkel dolgozó nyelvétől a fiatal rendezők többségének nyilván nagyon nehéz szabadulnia, pláne, hogy oly kevés a magyar színházban a nem kisrealista minta. És végképp nehéz dolga van az ígéretes Kovács D. Dánielnek, hiszen Bodó az egyik osztályfőnöke, a szputnyikosok pedig profin tudják, értik a "bodós" játékmódot.

Ezzel együtt a Reflexnek több komoly értéke is van, ízlésvilága, koherenciája nem vitatandó el a rendezőtől. Az előadás fontos, ha nem a legfőbb erénye Závada Péter szövegkönyve. Először is adott egy jól megtalált, valós, de önmagán túlmutató alaphelyzet, amire a rendező és a szerző állítólag egy szociológiai szakdolgozatban bukkant rá. Egy pszichológusnőt csuknak zárt osztályra ötvenhatban, csakhogy az úgynevezett őrült (egyébként a legtöbb őrülthöz hasonlóan) meg van győződve arról, hogy egészséges. Szakmai és politikai ellehetetlenítést sejt a háttérben. Innentől kezdve nagy vonalakban Bodó emblematikus Ledarálnakeltűntemjének kafkai esztétikája következik, csak a szürreál-koncepciós per tétje ezúttal nem a bűnös-nem bűnös, hanem az őrült- nem őrült tengelyen mozog.

Akad azért még egy lényeges különbség: itt nincs szürke Josef K., akivel csak úgy "megtörténnek" az események. Egy öntudatos nőt látunk, aki igyekszik irányítani a sorsát: Pető Kata nagyszerűen alakítja Szemerédi Mária pszichológust. Érzékenyen, törékenyen, mégis keményen száll szembe orvosaival. Felkészült ellenfél, akire nem olyan egyszerű rásütni, hogy beteg. Például - lévén pszichológus - folyton páciensnek tekinti volt orvos kollégáit. Nagyon okos - lehet, hogy kissé túl okos is? Irtó pontosan, majdnem mindentudó elbeszélőként értékeli saját helyzetét. A kisujjában van, hogy mit mondott Foucault a normalitásról, ráadásul könnyedén leiskolázza azokat, akik reflexből arra fordulnak, amit a politika elvár tőlük, és nem szakmailag, hanem a hatalom erejével döntik el, ki őrült, ki normális. Mert itt az irányváltás (pavlovi) reflexből megy, ahogy Fábián Gábor orvosa vágja Koblicska Lőte friss marxista nézetekkel és legalább olyan friss igazgatói kinevezéssel rendelkező doktornőjének képébe: "Meghallottad a csengettyűt, és csorogni kezdett a nyálad."

Közben azonban telik-múlik az idő, jön az enyhülés. Az "olvadás" hangjait ráadásul Kovács D. bejátszatja: Keresztes Gábor hangleleménye egyszerre hangosítja ki meseszerűen a recsegő jégpáncélt (a rendszer olvadását), és egyszerre olyan, mintha kvázi a rádión keresnénk az egyetlen szabad állomást, a Szabad Európát, valamint felvet valami pszichológiai jellegű kérdést is a szereplők mentális állapotáról. Balázs Juli látványvilága ismét okos dialógusban van a szöveggel. A díszletfal színházi nyelvre tudja fordítani a fotóretusálások, a múlt eltörlésének ismert folyamatát: elnyeli a nem kívánt szereplőket, hogy azok talán majd csontvázként hulljanak ki egy újabb kor restaurátorainak lába elé. Mindeközben a falon adott esetben gond nélkül áthaladó szereplők az üldözési mánia belső képeit is kivetítik. Erre szolgálnak a néma tömegjelenetek is, és itt kell megemlíteni, mennyi jó színészszel gazdagodott idén a Szputnyik. Ezúttal pedig Kovács D. behozta a remek Béres Miklóst is.

Závada több kompakt jelenete mint cseppben a tenger, tartalmazza az egészet: az Akkezdet Phiai dalszövegeinek tömör képei találkoznak a színház szintén azonnali hatással dolgozó nyelvével. A darab elején az asszociációs tesztben a mindig szellemes Rainer-Micsinyei Nóra mint nővér az "átlagosra" rögtön rávágja: "Normális!" Ennyi, az átlag nem unalmas, hanem egészséges, és a szövegkönyv a normalitás-őrület bonyolult filozófiáját is művelt utalásokkal (bár, mint már írtuk, a szájbarágás határán mozogva, illetve rengeteg vendégszöveggel) támogatja meg. Viszont túl tud mutatni önmagán néhány olyan egyszerű szkeccs, mint például a nyugatról enyhülést jósoló, ezért kicsinált meteorológus abszurd története.

A Nyitrai Nemzetközi Színházi Fesztivál hat társulatot kért fel, hogy kezdjen valamit a titkosrendőrség nehezen hozzáférhető tematikájával. Az ellenzékiség lappangó skizofréniának minősülhet, állítja elődeivel összhangban a Reflex. A hibáival együtt színvonalas előadás után pedig maradt még bennünk kíváncsiság, milyen és milyen lesz Kovács D. Dániel rendezői világa.

Szputnyik Hajózási Társaság, Jurányi Inkubátorház, november 27.

Neked ajánljuk

Minden elmúlik

Óbuda legújabb művészeti ékessége 2019-ben, a roncstelepként vegetáló Goldberger textilgyár egyik felújított részéből nőtt ki; a volt mosócsarnok és a hozzá kapcsolódó, négyszintes épület több mint ezer négyzetméternyi összterületén nyílt meg tavaly a „szemerei remete”, a „magyar ugar lírai krónikása”, a „mezőgazdasági művészet” megteremtője, azaz Bukta Imre kiállítása. A magát független kortárs magánmúzeumként definiáló intézményben egyeseknek kalandtúrává, másoknak a meredek és keskeny lépcsők miatt megközelíthetetlenné válik a kiállítás egészének megtekintése. Az intézmény minden pozitív kezdeményezése mellett is piaci vállalkozás: erre utal a belépőjegyek (nem csak a magyar viszonyokhoz képest) magas ára és a shop elképesztő kínálata, amely a Bukta-bögréken, -kitűzőkön, -hűtőmágneseken keresztül egészen a Bukta-művekkel díszített pólókig terjed.

A kígyó

Az influenszerekről szóló előadás nem bontja ízeire, nem szálazza szét a közösségi média világát, inkább ránk zúdítja azt a maga (hitelesen) inkoherens valójában, kicsit úgy, mint amikor az ember a vécén ülve vagy elalvás előtt pörgeti a telefonját egy kissé már módosult tudatállapotban, ami azonban megnehezíti, sőt talán el is lehetetleníti az árnyalt, problémákat is feltáró reflexiót. Megteremtődik viszont ennek a világnak egy lehetséges színpadi változata, fel-felvillannak a közösségi médiában rejlő színházi helyzetek, az influenszerekben megbúvó színészek.

Nyíltan és aktívan

A gender studies iránt érdeklődő hazai olvasók már több mint tíz éve követhetik a tudományterület témáit és eredményeit a TNTeF – Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóiratból. Sorra születnek monográfiák is, de átfogóbb tanulmánykötet (magyar nyelven), főleg az utóbbi időszakban, viszonylag kevés jelent meg. Ezért is örvendetes, hogy új tétellel gazdagodott a magyar gendertanulmányok szakirodalma.

Tanácsi sztárparádé

Lassan három éve, hogy Demeter Szilárdot, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatóját miniszteri biztossá nevezték ki azzal a feladattal, hogy „koordinálja a magyar könnyűzene, valamint a kortárs magyar popkultúra megújítását és társadalmasítását”. Első hallásra csak egy újabb kulturális elmebaj körvonalazódott, de miután Demeter olyan tervezettel állt elő, amelyben a klubok és a próbahelyek fejlesztésétől a fellépési lehetőségek bővítésén át a tehetségkutatók és a turnék támogatásáig sok minden szerepelt, a hazai könnyűzenészek jó része üdvözölte a miniszteri biztos belépőjét. Különösen annak fényében, hogy Demeter belengette azt a 25 milliárd forintos állami támogatást is, amelyet szerinte öt év alatt lehet majd elkölteni a különféle programpontokra.

Fejre mentek

Máig rejtély, kik és miért lopták el sírjából Tisza István vagy később Kádár János koponyáját. A Tisza koporsójában található értéktárgyakat a tettesek nem vitték el.

Focizhat, de panaszkodni ne merjen

Magyarországon nem csak stadionok, de kondiparkok, műfüves pályák, tornatermek is épültek szép számmal – csak legyen, aki megtölti ezeket. Maroslelén a polgármester húzott mezt 47 évesen, hogy a futballcsapat végig tudja játszani a bajnokságot.

Horthy helyett Deák

Teljes arculatváltást és névváltoztatást kezdeményezett a Jobbik, azt bizonyítandó, hogy végleg szakított szélsőséges múltjával. Az új vezetés a Fidesz alternatíváját kívánja nyújtani a konzervatív választóknak. Jókora ambíció, miközben egyelőre az a kihívás, hogy a párt megugorja a parlamenti küszöböt.