ZSINÓRPADLÁS - Interjú

„Csinálnék egy divatmárkát”

Pető Kata színész

Színház

Elismert tehetség, de szabadúszóként hol van munkája, hol nincs. A színészet mellett jelmeztervezéssel foglalkozik. Medeáról, a női szerepekről, a kapcsolati és társadalmi viszonyokról beszélgettünk vele, de szó esett Elfriede Jelinek iránti rajongásáról, illetve a MILF létről is.

Magyar Narancs: Az idegenség és a kívül­állóság erős motívumai a Narratíva Kollektíva új, Hegymegi Máté rendezte előadásának, a Medea gyermekeinek. Mit érzékelsz ezekből a mindennapokban?

Pető Kata: Én magam nem vagy csak nagyon ritkán érzem magam idegennek, nem innen fogalmaztam meg a szerepemet. De mindig muszáj személyes módon megközelítenem az anyagot, amellyel épp dolgozom. Most a belső világomban találtam meg az érzelmi azonosulási pontokat.

MN: Mi fontos neked a Medeából?

PK: A női lét küzdelme. Annak a kétfajta női minőségnek az ütköztetése és az ezzel kapcsolatos társadalmi, családon vagy kapcsolaton belüli és személyes elvárások, amelyek szerint a nők egyszerre erősek, küzdők, minden terhet, feladatot elbírnak, megoldanak, de mindeközben lágyak, gondoskodók, gyengédek és akár gyengék is. Magamra vetítve a gyerekneveléstől kezdve a mindennapos egzisztenciális kérdéseken át a szakmai létezés sokszínűségéig sok mindenből építkeztem. Medea azt állítja, hogy ebbe bele lehet vagy kell halni, mert nem lehet választani az énképek közül.

MN: Vagyis a női lét maga a dráma?

PK: Mindennapos kérdés, hogyan és kihez – a társadalomhoz, a szeretteimhez vagy a szerelmemhez – képest definiáljam magam nőként.

MN: Másmilyen a társadalmi nyomás most, mint korábban?

PK: Nem erősödött fel, csak talán hangosabb. Kevésbé van tabusítva, így nyilvánvaló, hogy sokan küzdenek a saját szerepeikkel. Ha rájössz, hogy nem vagy egyedül a problémáddal, az erőt ad. A társadalmi viszonyok nem változtak, én legalábbis ugyanazt a küzdelmet élem meg már évtizedek óta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.