rés a présen: Mik a legmeghatározóbb dolgok a munkádban?
Katona Bálint: Édesapám, aki, bár nem tanult rajzolni soha, megtanította nekem az alapokat, az általános iskolai rajztanárom, Gutyan Miska bácsi megtanított fotózni, bevezetett a digitális művészetek világába, de még művészettörténetet is tanított. Sajnos ma már a középiskolásoknak sem tanítanak művészettörténetet. Kiváló tanáraim voltak Békéscsabán a ruhaipari szakközépiskolában, meg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen is. A munkáimban visszaköszön Sárváry Katalin egyetemi mesterem, Munkácsy-díjas iparművész esszenciája, és Bárdos Kati intő szavai, miszerint „kókány” munkát nem adunk ki a kezünkből! Legutóbbi élményem a szombathelyi Weöres Sándor Színház csapata, a „ruhás” lányokkal, öltöztetővel, jelmeztárossal, akik olyan magasra helyezték a mércét, ami ma nagyon ritka a színházi világban. Egyébként sok minden inspirál, a népzene, a kortárs japán popzene, Joseph Christian Leyendecker munkái, a Schiaparelli divatház ruhái vagy egy kirándulás a Dunakanyarba.
rap: Mit jelent neked a ruhapróba fogalma?
KB: Azt, hogy a következő két hétben nem fogok sokat aludni. Viccet félretéve azt, amikor eldől, hogy az alkotásom és a viselője szeretik-e egymást. Az sem jó, ha a megrendelő szereti, amit csinálok, de a ruha ledobja magáról őt, és az sem, ha előnyös a ruha, az illető viszont ódzkodik kipróbálni, mert a bevált szokásaihoz ragaszkodik. Az ideális az, ha a ruhapróbán csiszolunk a dolgokon, összehangolódunk, és a végén kész a csoda.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
