Egy óra tizennyolc (perc)

  • Kovács Bálint
  • 2011. december 28.

Színház

Bár az orosz dokumentarista színház, a Teatr.doc előadása megfogalmaz ezt-azt az orosz rendszer cinikus korruptságáról vagy az igazságügy túlkapásairól, az alkotókat láthatóan mégis az emberek kegyetlen közönye ragadta meg a feldolgozott esetben. 2008 novemberében Moszkvában letartóztattak egy jogászt, Szergej Magnyickijt, és vádemelés nélkül egy évig börtönben tartották. Mindvégig megalázóan bántak vele, majd amikor iszonyú hasi fájdalommal a börtönorvoshoz fordult, az segítségnyújtás helyett megkötöztette, és hetvennyolc percre magára hagyta, hogy visszatérve már csak a halál beálltát állapítsa meg.

 

Bár a színpadon elhangzanak az anya értetlen és szomorú szavai, az orvos, a bíró, a mentős, a nyomozó álláspontja (néhol fikcióval egybegyúrva), az előadás oknyomozó színháznak nem jó: meg sem tudjuk például, hogy Magnyickij egy tisztességével a hatalom érdekeit megsértő, kvázi politikai fogoly volt, hogy kiket milyen motiváció vezérelt az ügyben, sőt még azt sem, egyáltalán milyen természetű bűnesetről van szó. Nem, a lényeg itt is az, akár a klasszikus színdarabokban, hogy mi teszi az embert emberré - vagy fordítva: minek a hiánya veszi el az emberi minőséget.

A Magnyickijt végül együttes erővel a halálba hajszoló csapat tagjai - rendőrtől ápolóig - elhiszik, mert elhitetik magukkal, hogy semmi közük ahhoz, ami történt. Egyre messzebb tologatják a felelősséget maguktól, s van, aki ehhez önigazolást keres, más nem is érzi problémának a teljes érdektelenségét - a legkifejezőbb jelenetben az ápoló a tőle fél méterre haldokló szerencsétlen helyett inkább mobilja csengőhangjáról beszél. A hatás szinte szavak nélkül is ugyanilyen lenne: a kiváló színészek arcán az első pillanattól fogva ott a karakterük egyéni véleménye az ügyről, sőt egész jellemük is: tekinteteikben a mindenen átgázoló önérdek tükröződik.


Kortárs Drámafesztivál, Trafó, december 2.

 


Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.