„Volt egy kormánypártisággal nem vádolható társulat, amely levelet írt Fekete Péternek, hogy szüksége van tízmillió forintra. Nem érkezett válasz. Utána kopogtattak a következő ajtón, a minisztériumnál ugyanezzel a kéréssel. Nem érkezett válasz. Pár hónappal később csörög a telefon, hogy jönne pénz az államtitkárságtól. Aztán jött a minisztériumtól is. Szerencséjük volt, mert ebben a rendszerben az is megtörténhetett volna, hogy nem jön pénz sehonnan.”
Ezzel a kis történettel világítja meg a támogatási rendszer visszás működését a színházi szcénára rálátó forrásunk, aki úgy véli, hogy a rendszerszintű rendszertelenség bizonytalanságban tartja azokat az intézményeket – „baloldalinak”, „ellenzékinek” titulált színházakat, társulatokat –, amelyek nem a hatalom kedvencei. Abban már egyik beszélgetőpartnerünk sem biztos, hogy létezik igazán hatékony kultúrjobbos mesterterv a „most mi jövünk” szellemében, főleg hogy a pénz 2022-re elfogyott. Az fix, hogy a jelenlegi finanszírozási struktúra mód és szándék híján nem szolgálja a színházba fektetett adóforintok hasznos elköltését, azt viszont igen, hogy megosztottságot teremtsen a szakmában: „Ha van pénz, megy a lapítás. Ha épp nincsen, akkor az kap, aki hangosabb.”
Átrium, alátámasztás nélkül
Június 30-án az Átrium borította ki a bilit, közzétéve: úgy állnak a dolgok, hogy az utolsó előadásokat láthatják, akik jegyet váltottak. A Facebookon látható, koromfekete profilképpel súlyosbított közleményben ez állt: „A mai naptól az Átrium csapatának sok kiváló tagja a felmondási idejét tölti. Egytől egyig kitűnő emberek, akiket soha nem lenne szabad elküldeni, mert a színház nagyrészt miattuk olyan, amilyen.” Az I. kerületi önkormányzat V. Naszályi Márta polgármester kezdeményezésére már áprilistól együttműködési szerződést fontolgatott a II. kerületi színházzal, de ennek az önkormányzat fideszes képviselői néhány ellenzékivel együtt hamar keresztbe feküdtek. A főváros a vészharang kondulása után 30 millió forintot ígért, majd hivatalos közleményben tudatta, hogy a saját fenntartású színházak finanszírozásának átütemezésével 150 millió forintos mentőcsomagot különítenek el a függetleneknek. Karácsony Gergely azért aláhúzta, hogy a város „képtelen átvenni az államtól ezeknek a színházaknak a tartós támogatását, mert nincs rá pénzünk”. Utóbb a II. kerületi önkormányzat 12 milliót adott a színháznak – és nemcsak őt támogatta, hanem még öt alapítványt és egyesületet is.
Az Átrium szűkös anyagi helyzetét az okozta, hogy nem részesülnek abból az ún. előadó-művészeti többlettámogatásból, amelyet a tao pótlására hoztak létre, pedig a jegyárbevételük alapján mintegy évi 220 millió forintra jogosultak. (Az előző években forráshiányra hivatkozva utasították el őket, miközben a kevesebb nézőt vonzó Turay Ida Színház, a Karinthy Színház és a Játékszín százmilliókat kapott.) „Működésünk mintegy 60 százalékát fedezik a jegybevételek” – mondta Zsedényi Balázs, a színház operatív menedzsere, rögtön hozzátéve, hogy ez a hagyományos kőszínházak esetén jóval kevesebb. „A tao-rendszer ezt az arányt tükrözte, amikor minden jegybevételből származó 100 forinthoz hozzátett 80-at.” Novemberben sikerrel pályáztak működési támogatásra (ezt a pályázatot az NKA honlapján kell leadni, de a minisztérium osztja ki), a megítélt 17 millió forintot viszont nem kapták meg, állítólag azért, mert a Támogatáskezelőnél nem tudják, kinek kéne aláírni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
