Nemrég arról írtunk, hogy a minősítéssel nem rendelkező, vagyis a független társulatok működési támogatásáról döntő szakértői testület tagjai kiakadtak, mert Hoppál Péter kulturális államtitkár mondvacsinált indokkal belenyúlt azokba az ajánlásokba, amelyeket ők konszenzusos döntéssel tettek. A független társulatok ezt nyilvánosan nem nehezményezték, ahogy az ellen sem tiltakoztak, hogy a területre szánt keretösszeget a kormány alaposan csökkentette. Amikor azonban kiderült, hogy egyes társulatok – részben emiatt – kevesebb pénzt kapnak, mint tavaly, a legismertebb független színházak drámai hangú közleményekben kérték számon – a szakmai zsűrit.
Nem méltóak a fejlődésre?
A minisztérium döntés-előkészítő szakértői testületébe – őket hívjuk hanyagul zsűritagoknak – ezúttal a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) delegáltjait is meghívták. Így a Színház I. kategória kuratóriumában, amely az innovatív kezdeményezések pályázati pénzeit osztotta el, Barda Beáta, a Trafó művészeti vezetője és a FESZ alelnöke, valamint Jászay Tamás kritikus is helyet foglalhatott. (Harmadikként Lőrinczy György, az Operettszínház főigazgatója, a kulturális miniszter által kinevezett Színházművészeti Bizottság tagja ült a testületben.)
De a független szcénát vitathatatlanul jól ismerő kurátoroknak sem sikerült a tavalyinál 14,5 százalékkal kevesebb pénzt botrány nélkül elosztani. Egyrészt azok a jelentős műhelyek háborodtak fel, amelyek bár egyre jobb teljesítményt nyújtanak, mégis kevesebbet kaptak, mint tavaly. Mundruczó Kornél Proton Színháza a 2013-as működési pályázaton elnyert 18 millió forint helyett 10 milliót kapott, a Maladype Színház a tavalyi 21,9 millió helyett 18-at, a Pintér Béla és Társulata pedig a tavalyi 35 helyett 30 milliót. A színházak értetlenkedtek, közleményeket fogalmaztak, a Maladype a FESZ-ből is kilépett. Épp ennyire, csak kevésbé hallhatóan dühösek azok a néhány milliós működési támogatással gazdálkodó kis társulatok, amelyeket lenullázott a kurátorok döntése, így a tavaly 3 milliót kapott Neptun Brigád és Holdvilág Kamaraszínház vagy az akkor négymilliót nyert Gólem Színház.
A Maladype közleménye Jászay Tamás kurátor mondatát idézi, miszerint „nagyobb szüksége van a támogatásra egy ígéretes progresszív pályakezdő együttesnek, amelynek társadalmi hasznossága vitathatatlan, és együttműködésben is gondolkodik”. Balázs Zoltán, a Maladype vezetője visszautasítja, hogy a társadalmi hasznosság és együttműködés kizárólag pályakezdő együttesek sajátja lenne. A kritikusnak azzal a mondatával is vitatkozik, amely szerint „figyelembe vették azt is, hogy az adott együttes mennyire szorul a pályázati pénzre”. Balázs állítja: „Egy nemzetközi irányelveket követő pályázatban a pluszforrások megléte az életképességet, a kiszámíthatóságot, az előremutató fejlődést jelenti, amelyet a bírálóbizottságok előnyként, nem pedig a támogatást csökkentő szempontként vesznek figyelembe.”
Elhangzott az is, hogy Pintér Béláék azért kaptak kevesebbet, mert „sok külföldi turnélehetőségük van, jelentősebb taobevételük, és a többiekhez képest kiemelkedő jegybevételre számíthatnak”. Pintérék közleménye szerint a külföldi turnék bevételének összege teljes mértékben a vendégjátékok költségeire megy el. „A jegybevétel és az azzal összefüggő taobevétel pedig sajnos nem fedezi az előadások költségeit.”
Mundruczó közleményében visszautasítja azt a gondolatmenetet, miszerint a felnőttséget elért társulatok kevesebbet érdemelnek. „Ezek szerint hiába bizonyítottuk elhivatottságunkat és elkötelezettségünket az elmúlt hat évben, hiába képviseltük a legnagyobb fesztiválokon és a legtöbb ízben a magyar színházművészetet külföldön, hiába fordítottuk a külföldi vendégszerepléseink bevételeit előadásaink itthoni műsoron tartására, új produkciók létrehozására, hiába hoztuk létre új előadásainkat nemzetközi partnerek segítségével, hiába nem tekintettük magától értetődőnek az állami finanszírozást, hiába van hazai és nemzetközi igény a munkánkra, úgy tűnik, a döntéshozók szemében struktúránk és önállóságunk nem méltó a fejlődésre.”
A Nézőművészeti Kft. – amelynek tagja Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Katona László, Kovács Krisztián és Gyulay Eszter dramaturg – nem adott ki közleményt, de ők is nagyon elkeseredettek. Gyulay Eszter lapunknak elmondta: a tavalyi 5 millió helyett 4 milliót kaptak, pedig mind nézőszámuk, mind jegybevételük növekedett. „Az ember azt gondolja, ha jól dolgozik, egyről a kettőre jut, akkor azt jutalmazzák, és nem büntetik.”
„El vagyok képedve” – mondta Koltai Judit, a Holdvilág Kamaraszínház művészeti vezetője a Narancsnak. Borgula András, a Gólem Színház művészeti vezetője elmondta: hamarosan ők is közleményt adnak ki, de „egy hete számolunk tízig, hogy ne azt válaszoljuk, amit szeretnénk”. Ők hivatalos indoklást kértek és kaptak a zsűritől. E szerint a Színház I. kategóriába azért nem férnek be, mert a zsűri szerint nem elég innovatívak, a Színház II.-ből, ami inkább a közművelődési, szórakoztató színházakat tömöríti, azért lógnak ki, mert nincs elég előadásuk, így oda nem helyezhetők át. A zsűritagok levelükben hozzáfűzték: „Azt reméljük, egyéb forrásokból biztosítható a működés.” Borgula szerint ez a mondat azt jelenti, hogy a „zsidóknak biztos van elég pénzük”. Valóban pályáznak rengeteget, és a működési támogatás csak a költségvetésük 10-20 százalékát jelenti, de ez az összeg hiányozni fog a büdzséjükből. Borgula azt is nehezményezi, hogy egy évek óta tartó progresszív folyamat szakadt meg. (A két kurátor pedig Borgula zsidózós megjegyzését utasítja vissza határozottan.)
Nem kell mindig fűnyíró
Barda Beáta és Jászay Tamás is közleményt adott ki, melyben azt írják, minden döntésükért vállalják a felelősséget. Jászay szerint a tavalyi 428 millió forint helyett idén 363 millió jutott a független színházak, azaz a Színház I. és Színház II. kategória támogatására, ebből adódik, hogy a legtöbben kevesebb pénzt kaptak, mint egy évvel ezelőtt. A szakértői testület a Színház I. kategóriát erősítette, sikerült 20 százalékkal – pontosan 249,8 millió forintra – növelni az innovatív teátrumok támogatását a közművelődési, szórakoztató színházak rovására. Ráadásul több Színház I.-be pályázó alkotói csoportot áthelyeztek a Színház II.-be, így ezzel is nőtt az elosztható keret. De Barda szerint így is lehetetlen feladatra vállalkoztak, amikor a 40 érvényes pályázat 750 millió forintnyi támogatási igényét a rendelkezésükre álló 250 millióból próbálták kielégíteni.
Ha a fűnyíróelvet követték volna, valószínűleg nem válnak bűnbakká, de ezt határozottan elutasították. Komolyan vették a feladatukat, és elmondásuk szerint lelkiismeretesen elolvasták, kijegyzetelték a pályázatokat, azok tartalma, a szcénáról meglévő tudásuk, a minisztériumi szempontrendszer és saját elveik alapján döntöttek, hosszas viták után, végül konszenzussal. Így aztán egyes színházak kevesebbet, míg tíz másik többet kapott, mint tavaly. Például a Stúdió K a tavalyi 25 millió helyett 30-at, a Kerekasztal Társulás 16 millió helyett 19-et, a KoMa 9 millió helyett 11-et, a Káva 16 millió helyett 22-t érdemelt ki tőlük. (Ezek egy részét a kulturális államtitkár le is nyeste, a KoMa 11 millióját 10-re, a PanoDráma 6,5 millióját a tavalyi 5,5 millióra csökkentette.) A két zsűritag figyelembe vette, hogy az előadásokon túl mit vállal egy-egy társulat a társadalmi elkötelezettség és hasznosság jegyében. Jászay szerint az emeléssel például szerették volna jelezni a KoMának, hogy nagyon fontos az a munka, amit lakótelepi, helyieket bevonó színházként csinálnak. Szerinte a KoMa, a Káva és a Kerekasztal Társulás ifjúsági programjaikkal olyan rétegeket érnek el, amelyeket más együttesek nem, munkájuk azért is felbecsülhetetlen, mert nélkülük egy-két évtized múlva nem lesz közönségük a mai színházaknak. A Stúdió K esetében – ahol a legnagyobb a növekmény – a Fodor Tamás örökségét aktívan használó, a társadalmi hasznosság jegyében végrehajtott profilváltást segítik.
A Proton Színház, mivel tavaly nem pályázott, új belépőnek is tekinthető, meglehetősen nagy támogatási igénnyel – magyarázza Barda Beáta a szempontjaikat. „Ráadásul, bár valóban jelentős teljesítmény van a társulat mögött, idén másoknál lényegesen kevesebb előadást vállalt, és egyetlen kamarabemutatót.
A Proton színészei máshol is játszanak, egzisztenciájukat nem ez a csoport biztosítja.” Jászay szerint „nem lehet tavalyi, tavalyelőtti összegeket számon kérni úgy, mintha az járna. Nem így van, a támogatást évről évre el kell nyerni éves programjukkal az együtteseknek: ebből a keretből most ennyi jutott az egyes társulatoknak.”
A színházak szerint azonban nekik fix működési költségeik vannak, fizetést kell adni, bérleti díjat kell fizetni akkor is, amikor épp kevesebb bemutatót tudnak vállalni. A tervezésnél pedig a tavalyi összegeket kimondva-kimondatlanul bázisként értelmezik. Sokak szerint megoldást jelentene, ha legalább a nagyobb vagy sok éve stabilan és magas színvonalon működő társulatoknak nem kellene minden évben ismét a rajtvonalhoz állniuk, hanem fix támogatást kapnának. Pintér Béláéknak 220 előadásuk van egy évben, saját társulatot tartanak fenn, mégsem tudták megadni nekik a kért 50 millió forintot. Barda szerint az együttesnek át kellene gondolnia – és láthatóan át is gondolja – a működési struktúráját. A legnépszerűbb előadásokat egy ideje a 120 főt befogadó Szkénéből nagyobb terekbe, részben a Trafóba, részben az Átriumba viszik át, a zsűri döntésére pedig a jegyáremelés bejelentésével reagáltak. Jászay arra hívja fel a figyelmet, hogy Pintér Béla kapta a Stúdió K mellett a legmagasabb összeget. „Ha a néhány nagynak megadtuk volna az általuk kért teljes összeget, akkor az elvitte volna az egész keretet” – teszi hozzá Barda. Arra a kérdésre, hogy végül pozitívumként vagy negatívumként értékelték, ha egy színház pluszforrásokat tud behozni, azt válaszolta, is-is. „A pontrendszer alapján pozitívumként, de amikor a szcéna egészét néztük, azt gondoltuk, a nagyoknak szolidárisnak kell lenniük az olyan együttesekkel, amelyek még belépőjegyet sem tudnak szedni az edukációs programjaikra, vagy sokat játsszanak vidéken, hátrányos helyzetű közönségnek.” Lehet, hogy igaza van az egyik bírálónknak, mondja Barda: „Csak a sovány gyereknek adunk enni, a kövéreket éheztetjük.”
Majd Hoppál elintézi
Schilling Árpád szerint lehetetlen helyzetben van minden zsűri, ha olyan pénzkerettel kell számolnia, amely nem elégséges a feladat szakmailag korrekt elvégzésére. Szerinte szakmai alapon, jóhiszeműen, előremutató érvek alapján, mégis vitatható döntéseket hozott a zsűri. Sajnálatosnak tartja, hogy a FESZ tagjai nem tájékozódtak arról a bírálati- és pontrendszerről, amelyet maga a FESZ terjesztett elő tagsági támogatással. „Legitim szempont lehet az, hogy az új belépőket és az oktatási projekteket támogatják, és a szakmai közönségsikert elért együtteseknek pedig a jegybevétellel fordított arányban változik a támogatásuk.” Schilling szerint azonban ez akkor volna igazságos, ha az összes kőszínház támogatása is ilyen alapon működne, amiről, ugye, szó sincs. „Megint a függetlenek voltak a stréberek, ők gondolkodtak el először az állami támogatás morális, társadalmi és strukturális vetületein.” A csökkenés következtében a Maladype társulati léte kerül veszélybe, a nemzetközileg legelismertebb magyar színházi közösség, a Proton esetében pedig a társulatalapítás jogos igénye válik lehetetlenné – figyelmeztet a rendező. Ugyanakkor rossz üzenetnek tartja, hogy ezek a jelentős színházak kizárólag akkor szólalnak meg, amikor saját költségvetésüket veszélyben látják, és nem vesznek részt aktívan a szövetségi munkában. „A Maladype abból a FESZ-ből lép ki, amelyért semmit nem tett.” A tiltakozás legrosszabb következménye az lehet, hogy a politika újabb érveket kap a demokratikus játékszabályok áthágására. „Ezután Hoppál Péter, vagy bárki, aki majd utána jön, még nagyobb természetességgel fog belenyúlni a szakmai zsűri döntésébe” – jósol Schilling.
Ha lesz egyáltalán zsűri. Králl Csaba tánckritikus például azt mondta lapunknak, hogy ezek után egyetlen értelmes ember sem fog beülni a kurátori székekbe. Bár Jászay és Barda mellett közleményben állt ki a FESZ elnöksége, de ők a Narancsnak kijelentették, nem vállalják jövőre a feladatot. A politika már meg is mozdult, Hoppál Péter nemrégiben jelentette be, hogy 70 milliós pótlólagos projekttámogatást ad a függetleneknek. Arról vajon ki dönt?
