Színház

Maladype Színház

  • Sisso
  • 2015. június 28.

Színház

Az Ernelláék Farkaséknál című szobaszínházi előadását Hajdu Szabolcs rendezte. A nemzetközi sikereket elért filmes nemcsak életszerűen beszél a hétköznapi problémákról, nemcsak beletúr a fájdalmas magyar valóságba, és felmutatja színházi körülmények között, de kiutat is szeretne kínálni a lövész­árokból, miközben színekkel, zenékkel, hangulatokkal képes megemelni, embermesékké tenni a súlyos történeteket.

Az alapsztori egyszerű, mint egy szappanopera. Egy bérlakásban él Farkas (Hajdu Szabolcs) és felesége, Eszter (Török-Illyés Orsolya, aki az életben is a felesége), valamint kisgyerekük, Brúnó (Gelányi Imre). Az életükből látunk felvillanásokat az esti mesétől a párkapcsolati vitákig, miközben kék italt fogyasztanak. Azonnal kiderül, hogy semmi sincs rendben velük. Az anya türelmes, az apa kapuzárási pánikos, agresszív, nagyarcú negyvenes. Egy este váratlanul beállít húsz bőrönddel Ernella (Tankó Erika), Eszter húga, a depressziós férje (Szabó Domokos) és a szüleiért aggódó kislányuk (Szilágyi Ágota). Nem tudni, meddig maradnak az Írországba kivándorolt rokonok, de folytatódik egymás piszkálása, csak most már nagycsaládi keretek között. Szó szerint testközeliek az interakciók, és amikor önfeledten felröhög a néző, azonnal észre is veszi, hogy saját magát sebzi. Mert ő is beállhatna a sorba, neki is van minimum egy elrontott kapcsolata, irigy sógora, éhhalál szélén tengődő testvére, külföldre menekülő rokona, vagy magára hagyta már a gyermekét a saját idegbaja miatt. Bárcsak feledhetné – ezek meg eljátsszák neki. A darabban a gyerekek, akiket hál’ istennek, felnőttek játszanak, a szülőknek előadnak egy döbbenetes mesét, ami önmagában is színházi értékkel bír. Ettől kezdve muszáj a jobbat akarni, és a vég is efelé megy. Családi vacsora, csak terítékkel, emberek nélkül, az Imagine dallamaira. Kétségbeejtően szeretetteli.

TESZT Fesztivál, Temesvári Csiky Gergely Színház, május 24.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.