Interjú

„Amikor eszmélsz”

Szamosi Zsófia színész

Színház

A Már nem álmodok velük című előadás kapcsán beszélgettünk a gyermekvédelmi rendszer hiányosságairól és a független színjátszás helyzetéről.

Magyar Narancs: Többnyire a kérdező és a gyermekvédelmi dolgozó szerepét játszod ebben az előadásban. Nehéz volt kapcsolódási pontokat találnod a témához?

Szamosi Zsófia: Csoda, hogy ebben a rendszerben még vannak, akik küzdenek, és próbálják valahogy jobbá tenni a gyerekek sorsát. Fontos, hogy átélhető legyen az ő oldaluk is, és nincs is ezzel kapcsolatban semmilyen kritikai él az előadásban. Korábban nem volt túl sok ismeretem a gyermekvédelemről, inkább az oktatás helyzete foglalkoztatott, és egy picit később is kerültem bele ebbe a projektbe, mint a többiek. Viszont már több dokumentumszínházi előadásban is részt vettem a PanoDrámával és Lengyel Annával. Kedvelem ezt a műfajt, noha nem igazán teátrális, nagyon ki kell találni, hogy mitől lehet színházként értelmezni, befogadhatóvá tenni, és látszólag egymással nem összefüggő interjúkból összerakni egy olyan anyagot, ahol végül mégis egy színházszerű élményt kap a néző.

MN: Ez az egész az állami intézményrendszerről is szól.

SZZS: Rendszerszinten az állami koncepcióból és a finanszírozás hiányosságaiból adódó problémák érzékelhetők az iskoláknál és a gyermekvédelmi intézményeknél is. A pedagógus-, illetve nevelőhiány azért alakult ki, mert nincs elég társadalmi megbecsültsége a szakmának, és irreálisan sokat kell dolgozni kevés pénzért.

MN: Az előadásban megjelennek abúzusos helyzetek is, pont te mondod nevelőként az egyik monológban, hogy nem vettétek észre, mi történik. Mit tud tenni az ember szülőként, kollégaként?

SZZS: Szülőként az egyetlen, amit tehetek, hogy bizalmi helyzetet alakítok ki a gyerekemmel. Ha el meri mondani a dolgokat, ha nem titkolózik, ha nem kezd el hazudozni, akkor van rá esély, hogy meg tudod hallani, ha valami történik vele. A #metoo óta talán a fiatalok is tudatosabbak, már rendelkeznek annyi ismerettel, hogy fel tudják mérni, mi micsoda, egyre transzparensebbek ezek a dolgok, egyre többet kommunikálunk róluk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.