Interjú

„Amikor eszmélsz”

Szamosi Zsófia színész

Színház

A Már nem álmodok velük című előadás kapcsán beszélgettünk a gyermekvédelmi rendszer hiányosságairól és a független színjátszás helyzetéről.

Magyar Narancs: Többnyire a kérdező és a gyermekvédelmi dolgozó szerepét játszod ebben az előadásban. Nehéz volt kapcsolódási pontokat találnod a témához?

Szamosi Zsófia: Csoda, hogy ebben a rendszerben még vannak, akik küzdenek, és próbálják valahogy jobbá tenni a gyerekek sorsát. Fontos, hogy átélhető legyen az ő oldaluk is, és nincs is ezzel kapcsolatban semmilyen kritikai él az előadásban. Korábban nem volt túl sok ismeretem a gyermekvédelemről, inkább az oktatás helyzete foglalkoztatott, és egy picit később is kerültem bele ebbe a projektbe, mint a többiek. Viszont már több dokumentumszínházi előadásban is részt vettem a PanoDrámával és Lengyel Annával. Kedvelem ezt a műfajt, noha nem igazán teátrális, nagyon ki kell találni, hogy mitől lehet színházként értelmezni, befogadhatóvá tenni, és látszólag egymással nem összefüggő interjúkból összerakni egy olyan anyagot, ahol végül mégis egy színházszerű élményt kap a néző.

MN: Ez az egész az állami intézményrendszerről is szól.

SZZS: Rendszerszinten az állami koncepcióból és a finanszírozás hiányosságaiból adódó problémák érzékelhetők az iskoláknál és a gyermekvédelmi intézményeknél is. A pedagógus-, illetve nevelőhiány azért alakult ki, mert nincs elég társadalmi megbecsültsége a szakmának, és irreálisan sokat kell dolgozni kevés pénzért.

MN: Az előadásban megjelennek abúzusos helyzetek is, pont te mondod nevelőként az egyik monológban, hogy nem vettétek észre, mi történik. Mit tud tenni az ember szülőként, kollégaként?

SZZS: Szülőként az egyetlen, amit tehetek, hogy bizalmi helyzetet alakítok ki a gyerekemmel. Ha el meri mondani a dolgokat, ha nem titkolózik, ha nem kezd el hazudozni, akkor van rá esély, hogy meg tudod hallani, ha valami történik vele. A #metoo óta talán a fiatalok is tudatosabbak, már rendelkeznek annyi ismerettel, hogy fel tudják mérni, mi micsoda, egyre transzparensebbek ezek a dolgok, egyre többet kommunikálunk róluk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Pokolba a tűzijátékkal! – Ünnepi beszéd

Kedves Egybegyűltek, kedves Olvasók! Önök már túl vannak rajta, mi (nyomda+munkaszüneti nap) még csak készülünk rá, mégis nagyon jó érzés így együtt ünnepelni ezt a szép évfordulót. 25 év! Egy negyedszázad, belegondolni is felemelő! Több mint jubileum, egyenesen aniversarium!

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.

„Az elégedetlenség hangja”

Százezrek tájékozódtak általa a napi politikáról a Jólvanezígy YouTube-csatorna révén, most mégis úgy döntött, inkább beáll a Kutyapárt mögé, és videókat készít nekik. Nemcsak erről, hanem a Fidesz online bénázásáról is beszélgettünk.