Interjú

„Amikor eszmélsz”

Szamosi Zsófia színész

Színház

A Már nem álmodok velük című előadás kapcsán beszélgettünk a gyermekvédelmi rendszer hiányosságairól és a független színjátszás helyzetéről.

Magyar Narancs: Többnyire a kérdező és a gyermekvédelmi dolgozó szerepét játszod ebben az előadásban. Nehéz volt kapcsolódási pontokat találnod a témához?

Szamosi Zsófia: Csoda, hogy ebben a rendszerben még vannak, akik küzdenek, és próbálják valahogy jobbá tenni a gyerekek sorsát. Fontos, hogy átélhető legyen az ő oldaluk is, és nincs is ezzel kapcsolatban semmilyen kritikai él az előadásban. Korábban nem volt túl sok ismeretem a gyermekvédelemről, inkább az oktatás helyzete foglalkoztatott, és egy picit később is kerültem bele ebbe a projektbe, mint a többiek. Viszont már több dokumentumszínházi előadásban is részt vettem a PanoDrámával és Lengyel Annával. Kedvelem ezt a műfajt, noha nem igazán teátrális, nagyon ki kell találni, hogy mitől lehet színházként értelmezni, befogadhatóvá tenni, és látszólag egymással nem összefüggő interjúkból összerakni egy olyan anyagot, ahol végül mégis egy színházszerű élményt kap a néző.

MN: Ez az egész az állami intézményrendszerről is szól.

SZZS: Rendszerszinten az állami koncepcióból és a finanszírozás hiányosságaiból adódó problémák érzékelhetők az iskoláknál és a gyermekvédelmi intézményeknél is. A pedagógus-, illetve nevelőhiány azért alakult ki, mert nincs elég társadalmi megbecsültsége a szakmának, és irreálisan sokat kell dolgozni kevés pénzért.

MN: Az előadásban megjelennek abúzusos helyzetek is, pont te mondod nevelőként az egyik monológban, hogy nem vettétek észre, mi történik. Mit tud tenni az ember szülőként, kollégaként?

SZZS: Szülőként az egyetlen, amit tehetek, hogy bizalmi helyzetet alakítok ki a gyerekemmel. Ha el meri mondani a dolgokat, ha nem titkolózik, ha nem kezd el hazudozni, akkor van rá esély, hogy meg tudod hallani, ha valami történik vele. A #metoo óta talán a fiatalok is tudatosabbak, már rendelkeznek annyi ismerettel, hogy fel tudják mérni, mi micsoda, egyre transzparensebbek ezek a dolgok, egyre többet kommunikálunk róluk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

2025 lett a Fidesz varázstalanodásának éve

A sokáig mindent uraló kormánypártra idén alig lehetett ráismerni: a szokásos aljas döntéseket most is meghozták, de azúttal valahogy mindig csak bénábbnak tűntek a végére. De hogy jön ide a Stranger Things sorozat? Erről is elmondunk pár dolgot.

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.