rés a présen: A Ring című, legújabb táncelőadásod ősi hagyományokhoz nyúl vissza. Mit kerestél ezek között?
Jenna Jalonen: Alapvetően az a helyzet mozgatta a fantáziámat, amikor egy partin körben állnak a táncosok, és egyesével belibbennek a kör közepére, simán csak produkálni magukat. Ezen gondolkodva rájöttem, hogy igenis lehet összefüggés a régi körtáncok és a sima partiszituáció között. Rájöttem, hogy a táncos nem a próbateremben, hanem a bulihelyzetekben mozog igazán. Hogy a táncosok számára ez egy életmód: a körön belül nem előadóként vannak jelen, hanem egymásnak táncolnak. Tisztán a kör, mint térforma lett tehát az előadás háttere és kerete. Elkezdtem kutatni a különböző népek körtáncait, s végre megismerhettem a magyar néptáncokat is, amelyekről addig úgy gondoltam, hogy finn koreográfusként nem szerencsés hozzájuk nyúlnom. Erős emlékem, amikor Magyarországra költözésem után nem sokkal az iskolában először láttam egy magyar néptáncelőadást. Csodáltam. De láttam azt is, hogy egy rettenetesen férfiak dominálta rendszer. Abban az előadásban volt egy karikázó tánc csak lányokkal, akik énekeltek is. Teljesen befelé forduló volt az egész. Mintha a lányok itt hagyományosan jobban rá volnának szorítva arra, hogy befelé létezzenek.
rap: Milyenek a finn néptáncok?
JJ: Sok körtánc van, a Ringben is használok ezekből, de nem annyira figuratívak és technikásak, mint a magyarok. Viszont minden néptáncnak, illetve körtáncnak vannak hasonló motívumai, és nagyon izgalmas volt ezekre rátalálni. A darabban sokféle nemzet táncosai szerepelnek, így az izraeli hórától a moldvai körtáncon át a francia, spanyol középkori táncokig sok mindent az előadásba illesztettünk.
rap: Hogyan válogattad össze a csapatot?
JJ: A táncosok a párommal, Juhász Péterrel tavaly szeptemberben alapított SUB.LAB.PRO the Ensemble Program résztvevői, akiket egy nemzetközi felhíváson keresztül válogattunk. A program keretében hat különböző koreográfussal dolgoztak együtt, és én voltam az egyik.
rap: Min dolgozol most?
JJ: Koreográfiai kutatómunkát végzek, és közben különféle helyi eseményeken veszek részt Japánban az Aerowaves programján keresztül. A japán alkotók már voltak korábban Európában ezen a projekten vendégművészként, most cseréltünk: én mentem Kinoszakiba és Jokohamába, afféle kísérleti nyúlként.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
