rés a présen

„Eltűnt belőlem a balett”

  • rés a présen
  • 2022. december 14.

Színház

 Jenna Jalonen táncos-koreográfus

rés a présen: A Ring című, legújabb táncelőadásod ősi hagyományokhoz nyúl vissza. Mit kerestél ezek között?

Jenna Jalonen: Alapvetően az a helyzet mozgatta a fantáziámat, amikor egy partin körben állnak a táncosok, és egyesével belibbennek a kör közepére, simán csak produkálni magukat. Ezen gondolkodva rájöttem, hogy igenis lehet összefüggés a régi körtáncok és a sima partiszituáció között. Rájöttem, hogy a táncos nem a próbateremben, hanem a bulihelyzetekben mozog igazán. Hogy a táncosok számára ez egy életmód: a körön belül nem előadóként vannak jelen, hanem egymásnak táncolnak. Tisztán a kör, mint térforma lett tehát az előadás háttere és kerete. Elkezdtem kutatni a különböző népek körtáncait, s végre megismerhettem a magyar néptáncokat is, amelyekről addig úgy gondoltam, hogy finn koreográfusként nem szerencsés hozzájuk nyúlnom. Erős emlékem, amikor Magyarországra költözésem után nem sokkal az iskolában először láttam egy magyar néptáncelőadást. Csodáltam. De láttam azt is, hogy egy rettenetesen férfiak dominálta rendszer. Abban az előadásban volt egy karikázó tánc csak lányokkal, akik énekeltek is. Teljesen befelé forduló volt az egész. Mintha a lányok itt hagyományosan jobban rá volnának szorítva arra, hogy befelé létezzenek.

rap: Milyenek a finn néptáncok?

JJ: Sok körtánc van, a Ringben is használok ezekből, de nem annyira figuratívak és technikásak, mint a magyarok. Viszont minden néptáncnak, illetve körtáncnak vannak hasonló motívumai, és nagyon izgalmas volt ezekre rátalálni. A darabban sokféle nemzet táncosai szerepelnek, így az izraeli hórától a moldvai körtáncon át a francia, spanyol középkori táncokig sok mindent az előadásba illesztettünk.

rap: Hogyan válogattad össze a csapatot?

JJ: A táncosok a párommal, Juhász Péterrel tavaly szeptemberben alapított SUB.LAB.PRO the Ensemble Program résztvevői, akiket egy nemzetközi felhíváson keresztül válogattunk. A program keretében hat különböző koreográfussal dolgoztak együtt, és én voltam az egyik.

 
Fotó: Dömölky Dániel 

rap: Min dolgozol most?

JJ: Koreográfiai kutatómunkát végzek, és közben különféle helyi eseményeken veszek részt Japánban az Aerowaves programján keresztül. A japán alkotók már voltak korábban Európában ezen a projekten vendégművészként, most cseréltünk: én mentem Kinoszakiba és Jokohamába, afféle kísérleti nyúlként.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.