„Én egy árnyalat vagyok”

Ónodi Eszter színésznő

Ismét Csehov-hősnőként áll a színpadra. A pályáján folyamatosan jelen lévő Csehovról, a beszüremlő közéletről és az életkorral érkező, illetve elvesző lehetőségekről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: A Platonovot alig egy hónapja vették le a színről, most pedig már a Cseresznyéskert főpróbahete van. Hol van Csehov az életedben?

Ónodi Eszter: Számomra ő a legnagyobb drámaíró, végtelenül szeretem. Persze picit elfogult is vagyok, hiszen úgy érzem, Csehovval lettem színész. Vagyis pontosabban miatta köteleződtem el a szakma mellett. Ráadásul éppen a Cseresznyéskerttel foglalkoztunk Ascher Tamás zalaszentgróti táborában. Eltelt harminc év, de visszajönnek mondatok. Pedig más fordítást használtunk, most Morcsányi Gézáé alapján dolgozott a dramaturg és a rendező. Amikor gyakorlatos színészként felvettek a Katonába, három új darabban mutatkoztam be. A Szeget szeggelt már a kezdetektől én próbáltam, de a két beugrásom egyike a Cseresznyéskert Ányája volt, akit most Rujder Vivien játszik. A másik fontos Csehovom az Ivanov, azt nagyon szerettem, de a szülés miatt nem tudtam sokáig játszani, a világjáró turnéból is kimaradtam. És volt még egy izgalmas beugrásom is az Andrei Şerban rendezte Három nővérbe, a Nemzetiben, amikor Péterfy Bori ment szülni. Vissza-visszajön Csehov az életembe, és legyen a rendezés klasszikus vagy formabontó, nagyon élvezem.

MN: Tarnóczi Jakab rendező szerint a Cseresnyéskert egy tizenkét szólamú, kegyetlen szimfónia. Te Ljuba szerepét játszod. Miben látod az elmozdulást a korábbi színre vitelekhez képest?

ÓE: Egy szinte üres színpadon játszunk, néhány hangsúlyos tárgy lesz velünk csupán. Csehovhoz rögtön társítjuk a fehér rattanszéket, a kandallót meg szamovárt: hát az itt nincs. Nekünk kell megidézni ezt a hangulatot. De tökéletesen illik ez a darab mondanivalójához, hiszen a mű a veszteségről szól. Nekem külön felemelő, hogy a színházunk csupasz és gyönyörű falai között beszélhetünk erről, erőt ad, hogy látom saját magában a padlót, a plafont. Nekem ez összecseng a színház 40. évi jubileumával is.

MN: Tarnóczi nyilatkozataiból tudott, hogy az eredeti terv az Istenek alkonyának egy kísérleti adaptációja volt.

ÓE: Igen, és ráadásul az egy meglehetősen költséges előadás lett volna. Viszont a színház olyan gazdasági helyzetbe került, hogy csak nagy véráldozatok árán lehetett volna a színre vitelt megoldani, ezért Jakab egy hónappal a kiírt olvasópróba előtt úgy döntött, nem cipeli ezt a terhet tovább. Viszont iszonyú régóta ott volt a fejében a Cseresznyéskert. És a Wagnerhez kiírt szereposztás patentban, kompromisszumok nélkül illeszkedett az új tervbe. Nem tudom, mit játszottam volna a Wagnerben, de én személy szerint boldog vagyok a cserétől.