Így választott új vezetőt a Pinceszínház

Ez is operett, az is operett

Színház

Az elmúlt évek kiszámítható, sokszor politikai alapú színigazgató-választásai után úgy tűnik, a Pinceszínház vezetéséért komoly szakmai versengés volt – amelyen végül Sztarenki Pál lett a befutó. Az eredményhirdetésre várva áttekintettük a pályázat lebonyolítását, különös tekintettel a színház múltjára, jelentőségére és a jelöltek terveire.

Azonnali hatállyal szüntette meg – még januárban – az önkormányzati fenntartású Ferencvárosi Pinceszínház igazgatójának, Soós Péternek a 2018 és 2023 közötti időre szóló munkaviszonyát Baranyi Krisztina polgármester. Az indokolás bizalomvesztést említ: Soós a munkáltató előzetes hozzájárulása nélkül szerződött a Vidnyánszky-féle Színház- és Filmművészeti Egyetemre oktatónak, megszegve ekképpen az önkormányzattal fennálló szerződését. Azóta Kerek András megbízott igazgató vezette a színházat, a munkakör betöltésére pedig ötéves időtartamra írt ki pályázatot az önkormányzat, június 9-i jelentkezési határidővel. Tizenöt pályázat érkezett. A rendszerváltás óta összesen nem pályáztak ennyien a pozícióra, legutóbb is csak Soós Péter volt az aspiráns. Most Lázár Balázs színész, költő; Bodansky György újságíró, dramaturg, a Pinceszínház korábbi igazgatója; Lovas Gabriella zenei vezető, korrepetitor; Kutszegi Csaba táncos, szerkesztő; Gáspár András színész, rendező, író; Horváth János Antal dramaturg, forgatókönyvíró; Szirtes Balázs színész; Sztarenki Pál színész, rendező; Molnár Csaba színész; Komáromi György színházi menedzser; Rácz Attila dramaturg; Gulyás Hermann Sándor színész; Gencsev Gábor színész; Bagossy László rendező és Pozsgai Zsolt író, rendező pályázott, ám Pozsgai hamar visszavonta pályázatát.

Délután és egész este

Ferencváros önkormányzata a 2021-es évre 126 258 000 forintot juttat a színháznak, és mint azt Takács Máriusztól, a DK helyi képviselőjétől megtudtuk, az önkormányzat a jövő évre is ezt az összeget igyekszik garantálni.

Ezért pályázóitól szakirányú felsőfokú végzettséget, s legalább ötéves szakmai vagy hároméves előadó-művészeti szervezetben szerzett vezetői gyakorlatot vár el. A beadványoknak tartalmazniuk kellett, hogyan képzeli el a pályázó a színház szervezeti, vezetési, fejlesztési struktúráját, valamint egy részletes művészeti terv mellett azt is, hogyan fog a színház részt venni a kerület kulturális életében. A fenntartó szeretné, ha az új vezetés megújítaná a Pinceszínház arculatát, és megtalálná azt az állandó közönséget, amelynek vonzó lehet egy magas művészeti színvonalú színpadi alkotásokat létrehozó, útkereső, provokatív, társadalmilag érzékeny színház. Kiemelték, hogy a leendő vezetőtől elvárják, hogy kidolgozzon egy olyan befogadó programot is, amely a pályázó művészeti koncepciója mellett teret ad a felsőfokú színházművészeti képzés jelenlegi és öt éven belül végzett hallgatói­nak a szakmájuk gyakorlására. E befogadó program célja visszanyúlni a Pinceszínház legfontosabb korszakaihoz, amelyek alatt számos jelentős művész pályája indult.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.