Gáspár Ildikó nem ijed meg a regényadaptációktól, legyen szó bármekkora klasszikusról és bármilyen terjedelemről. Az Örkény Színházban megrendezte már a József és testvéreit és a Bűn és bűnhődést is, most Tompa Andrea tavaly megjelent regényét állítja stúdiószínpadra. A Sokszor nem halunk meg főszereplője egy 1944-ben Kolozsváron született nő, akit zsidó édesanyja, hogy legalább a gyerekét mentse, egy székely cselédlány gondjaira bíz. A kislányt a férjével sajátjukként nevelik fel, neki pedig, miután a származása kiderül, meg kell küzdenie bizonytalan identitásával. Színésznő lesz belőle, aki a hivatásában is válaszokat keres a honnan jöttem, ki vagyok kérdésére. „Három nagy témát fonogattam valójában: a sors és származás kérdését, az örökbefogadást és a színházat mint lehetőséget arra, hogy valamit megtudj magadról olyan módon, hogy mindig másban merülsz alá. (…) Nagyon fontos kiindulópont volt az, hogy a múlt elveszett. Egy fekete lyuk keletkezett azzal, hogy tízezreket hurcoltak el ebből a városból” – mondta Tompa Andrea egy interjúban.
Az előadás érdekessége, hogy a többnemzetiségű, -vallású és -nyelvű közegben játszódó történetet nemzetközi alkotócsapat állítja színpadra. Szandtner Anna, Takács Nóra Diána, Szaplonczay Mária és Friedenthal Zoltán mellett Ioana Niţulescu román és Florian Thongsap Welsch német művész is szerepel benne. A látvány Szabados Luca, a zene Matisz Flóra Lili munkája. (Örkény Stúdió, március 6., 7., 8., 9.)
A Budapest Bábszínház az idén is előáll egy felnőtteknek szóló komoly vállalással: a Peer Gyntöt állítják színpadra, Szikszai Rémusz rendezésében. Visszatérő vendég a színházban Szikszai, legutóbb 2023-ban egy különleges Dekameront láthattunk ott tőle, benne tíz kortárs magyar író tíz történetét. Most megmaradnak Ibsen drámájánál, amely Kúnos László és Rakovszky Zsuzsa fordításában szólal meg. Ez a világokat átfogó, közben lételméleti kérdéseket felvető mű tulajdonképpen kínálja magát a bászínháznak, ahol annyi mindent lehet, amit egy „rendes” színházban nem. Ács Norbert színművész, az előadás egyik szereplője ezt így fogalmazta meg: „Egy élethossznyi kalandos mese és játék, ami persze lehet, hogy valami helyett van. Mondjuk a valódi élet helyett. A legendás földekre is gyakran azok merészkednek, akik félnek a hétköznapi valóságtól. Mert az olyan félelmetes. Szóval igazából ez is egy vélt vagy valóban végigélt fausti utat jár körül. Ha akarom, mágikus helyszíneken vagy éppen a kulisszák előtt, és szerintem ehhez a mi színházunk sokat tud hozzátenni.” A társulathoz vendégként Fodor Tamás is csatlakozik. A bábokat Hoffer Károly, a díszletet Zöldy Z. Gergely, a jelmezeket Szelei Mónika tervezte. (Budapest Bábszínház, március 8., 9., 10.)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
