Für Anikó kapta az idei Psota Irén-díjat

  • narancs.hu
  • 2019. március 27.

Színház

Az elismerést az Örkény Színház színművésze a színházi világnapon vehette át.

Psota Irén (1929-2016) emlékére Almási Éva, a nemzet színésze hozott létre alapítványt, amely minden évben díjat adományoz annak a színésznek, akinek színpadi sokszínűsége, tehetsége, kiemelkedő képességei Psota Irén örökségéhez méltónak bizonyulnak.

A Psota Irén-díj egy ezüstplakett, amelyen a Madách Színház legendás művésznőjének aláírása és kedvenc bohóca látható. A plakettet Rosta Péter grafikus tervezte és Tóth László ötvösművész készítette. Az idén harmadik alkalommal átadott díjjal pénzjutalom is jár.

A Magyar Távirati Iroda tudósítása szerint a díjazottat Mácsai Pál színművész, rendező, az Örkény Színház igazgatója és a díj kuratóriumának képviseletében Hegedűs D. Géza színművész is méltatta.

Für Anikó az Örkény Színházban – a honlapon olvasható információ szerint – jelenleg a Hamletben Gertrud királynéként, a Mesél a bécsi erdő című darabban Valéria szerepében, A hattyú című előadásban Mária Dominika hercegnőként látható, emellett játszik az Anyám tyúkja (1.) és az Anyám tyúkja (2.) című produkcióban is.

Für Anikóval készült korábbi interjúnkat itt találják:

„Én voltam a csütörtök" - Für Anikó színésznő

Beletörik-e a színész nyelve, ha egy este során többször is ki kell mondania, hogy „Hochroitzpointner"? Milyen hatással van az emberre az AC/DC? Miért megszívlelendő Harvey Keitel italreklámja? Az Örkény Színház művészével kitárulkozásról és írói vénáról, Montágh Imre zsenialitásáról és az autóvezetés színészi hasznáról is beszélgettünk.

Almási Éva akkor határozott úgy, hogy létrehozza az alapítványt és a díjat, amikor 2016-ban a nemzet színészéve választották Psota Irén helyére. A díjat először, 2017-ben Hegyi Barbara kapta, tavaly pedig Hernádi Judit vehette át.
A Psota-díjat odaítélő kuratórium tagja Almási Éva, Törőcsik Mari, Hazai Kinga ügyvéd, az alapítvány elnöke, Hegedűs D. Géza, Lantos Endre főorvos és Langer János ügyvéd.

(via MTI)

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.