Bejön hófehér menyasszonyi ruhában, és befekszik egy hófehér zongorába. De a szíve, az bizony vérpiros. Ő Péter Kata, a hatodik vallomás az AlkalMáté Truppból. Vallomás tőle és róla: ez a tétje a 2003-ban végzett Máté-osztály nyári zsámbéki sorozatának, amely sorra veszi az egykori osztálytársakat, és mindből előadást készít, évente egyet. Általában könnyedet, lazát, örömzenéset. És idén valamivel többet is: kitárulkozót, bátrat, gyomorszorítót. Egy nőről, akit a sárkány különféle formákban kísért élete során.
Jordán Adél, Péter Kata
Fotó: theater.hu fotó – Ilovszky Béla
Az előadás a mesék dramaturgiáján halad, ahol a királylány szó szerint szíveket perzsel, és vassal vértezi fel magát a fényes palotájú Színművészeti előtt; ahol egy családi átok hetedíziglen megrontja a vérvonalat, és páros ujjú patások harmatlevet szürcsölgetnek ideológiai viták alatt; ahol a sárkányok legalább szerdánként nem rabolnak királylányokat. De kijut a görbe tükörből a szakmának is, amely ezúttal megszemélyesítve áll előttünk (Dömötör András), miközben skizoid módon magának oszt díjakat, fiatal színésznőket skatulyáz be ránézésre, a politika kutyájává válik, pedig 89 óta nem is nagyon gondol magáról semmit.
Az egykori osztálytársak pedig menyasszonyok és vőlegények, királylányok és hercegek fehér lovon, alakmások és vallatók (vö. Mészáros Máté és Gál Kristóf remek Párnaember-rájátszása). Egy csapat, amit – és amire – jó figyelni. Ha feltesszük, hogy minden egyes nyár újabb lehetőség arra, hogy megmutassák, mennyire is van tele az a pohár, hát idén fenékig ürítették a jót, a rosszat. A címszereplővel együtt. Hazafelé telihold volt Zsámbék felett. Kerek volt és hidegrázós, mint az este.
Zsámbéki Színházi Bázis, augusztus 2.
