rés a présen

„Iszonyú kiszolgáltatottsággal”

  • rés a présen
  • 2022. március 9.

Színház

 Nagy Katica színész

rés a présen: A Rossz versek és a Magdolna című filmekből ismerhet a szélesebb közönség, utóbbiért Bujtor-díjat kaptál. Ilyen kezdéssel könnyebb volt a színházi életben érvényesülnöd?

Nagy Katica: Akkor kezdtem a pályámat, amikor a Rossz versek a mozikba került. Ez tagadhatatlanul jó időzítés volt, de a színházi pályafutásomat nem feltétlenül befolyásolta. A filmes munkák viszont már jobban összefüggnek, a Rossz versek nélkül nem lett volna Magdolna sem. Büszke vagyok mindkét filmre, mert zseniális alkotókkal dolgozhattam, sokat tanultam, és igen eltérő tapasztalatokkal gazdagodtam. Egyrészt két különböző jellemet kellett „előásni magamból”, másrészt a körülmények is mások voltak: az egyik egy eszméletlenül jól finanszírozott, nagyszabású produkció volt, a másik pedig egyenesen közösségi finanszírozásból valósult meg. Én is más-más életszakaszaimat éltem, Reisz Gábor filmje az első nagy forgatásom volt, karrierem első rácsodálkozás-élményét adta, Buvári Tamás alkotása esetében viszont már kicsivel nagyobb filmes és színházi rutinnal rendelkeztem. A Bujtor-díj megtisztelő. Tóth Zsolt operatőr Zsigmond Vilmos-díjat kapott a filmért, február végén pedig a II. Pápai Nemzetközi Történelmi Film Fesztivál fődíját hozta el a Magdolna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.