rés a présen

„Iszonyú kiszolgáltatottsággal”

  • rés a présen
  • 2022. március 9.

Színház

 Nagy Katica színész

rés a présen: A Rossz versek és a Magdolna című filmekből ismerhet a szélesebb közönség, utóbbiért Bujtor-díjat kaptál. Ilyen kezdéssel könnyebb volt a színházi életben érvényesülnöd?

Nagy Katica: Akkor kezdtem a pályámat, amikor a Rossz versek a mozikba került. Ez tagadhatatlanul jó időzítés volt, de a színházi pályafutásomat nem feltétlenül befolyásolta. A filmes munkák viszont már jobban összefüggnek, a Rossz versek nélkül nem lett volna Magdolna sem. Büszke vagyok mindkét filmre, mert zseniális alkotókkal dolgozhattam, sokat tanultam, és igen eltérő tapasztalatokkal gazdagodtam. Egyrészt két különböző jellemet kellett „előásni magamból”, másrészt a körülmények is mások voltak: az egyik egy eszméletlenül jól finanszírozott, nagyszabású produkció volt, a másik pedig egyenesen közösségi finanszírozásból valósult meg. Én is más-más életszakaszaimat éltem, Reisz Gábor filmje az első nagy forgatásom volt, karrierem első rácsodálkozás-élményét adta, Buvári Tamás alkotása esetében viszont már kicsivel nagyobb filmes és színházi rutinnal rendelkeztem. A Bujtor-díj megtisztelő. Tóth Zsolt operatőr Zsigmond Vilmos-díjat kapott a filmért, február végén pedig a II. Pápai Nemzetközi Történelmi Film Fesztivál fődíját hozta el a Magdolna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.