Kálomista Gábor megmondja, mi volt a baj Eszenyi Enikővel

  • narancs hu.
  • 2020. május 7.

Színház

A Thália igazgatója folytatja harcát a balliberális elnyomás ellen.

Hosszú interjút közölt a 24.hu Kálomista Gábor színházigazgatóval és filmproducerrel, aki egyebek mellett azt sérelmezi, hogy szerinte "a színházi szakmát nagyon kevesen és nagyon szigorúan irányítják, aki pedig nem ért velük egyet, azt nácinak kiáltják ki." A Thália igazgatója azt is elmondja, hogy szerinte az általa sejtett szűk körnek milyen szerepe volt abban, hogy Eszenyi Enikőnek (akit több mint ötven színész vádolt meg nyilvánosan verbális erőszakkal és hatalmi visszaéléssel), miért kellett távoznia a Vígszínház éléről:

"Az volt a baj vele, hogy nem ment el tüntetni és nem szólalt fel az új színházi törvény ellen. Nagy ereje van ennek a közösségnek: még úgyis tönkre tudták tenni, hogy előtte a legjobb viszonyban voltak, hisz egy éve még a pajzsukra emelték.

Arra a kérdésre, hogy ki lenne az a pár ember, aki mindent ural  a színházi szakmában, Kálomista Gábor így felel:

"Neveket nem mondok. Ha valaki ebben a szakmában él, pontosan tudja."

Majd a Gothár-ügy kapcsán is megerősíti abbéli meggyőződését, hogy a liberálisok uralma alatt van a színházi világ:

"Maréknyi ember tarja a markában a színházi világot."

Másodfokon is elvesztette Janisch Attila ellen indított becsületsértési perét Kálomista Gábor

Fellebbezésnek helye nincs. Úgy tűnik, most már tényleg véget ér az a több mint másfél éve zajló különösen érdekes polgári per, mely során Kálomista Gábor producer a bíróságon próbált érvényt szerezni nemtetszésének, mely szerint Janisch Attila filmrendező egy Facebook-posztja és kommentje bántotta az ő jó hírnevét.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.