„Kedves barátja”

Kárpáti Pál rendező, színész

rés a présen: Az alkotócsapatod tagjaival Zsámbékon kezdtétek a közös munkát, s talán az utolsó „zsámbéki brigád” vagytok, akik az­óta is… Mi volt a titka annak ott?

Kárpáti Pál: A Cég valóban a Zsámbéki Színházi Bázison kezdte a közös munkát. A király mulat című előadásunk volt az első zsámbéki produkció, amelyben már így mindnyájan együtt dolgoztunk. Ez a Cég – mely jogilag egyelőre még nem cég, de viccből elkezdtük magunkat így definiálni – két szerelmespárból áll: Zsigó Anna (dramaturg, írótárs), Szabó-Sipos Ágoston (zeneszerző, sounddesigner) egy házaspár, két gyerek szülei, valamint Veronika Keresztesová (látványtervező) és én (rendező, színész) pedig egy jegyespár vagyunk, szintén két kisgyerekkel. A felnőttek dolgoznak, a gyerekek játszanak, és nem mindig hagynak minket dolgozni. Az, hogy mi a Zsámbéki Színházi Bázison, Mátyás Irén fantasztikus, szabad szellemű műhelyében kezdhettük bontogatni a szárnyainkat, a mai napig meghatározza a színházi látásmódunkat. A Bázis az a hely számomra, ahol nincs elvárás, nincs egy trend, amelynek meg akarnék felelni. Szabadon szárnyalhat a fantázia, egyfajta gyermeki naivitásban. Ez a naivitás valahol kulcsszó, ha a saját színház­eszményemet próbálom megfogalmazni. Ez a platform, ahol az alkotók találkozhatnak a nézőkkel, alkalmas arra, hogy elmeséljünk egy történetet, megnyissunk egy világot, amely a nézők fejében válik teljessé. Nem szeretek, és lehet, hogy nem is tudnék már interpretálni egy kész drámát. Az Egy Carmen vagy A király mulat című előadásunkat is egy hosszabb írói munka előzte meg, s egy saját, új történetet eredményezett. Szeretem azt, hogy mi mesélhetünk. Még ha nem is annyira tudjuk a tutit, nincsenek nagy megfejtéseink, a problémáink nem feltétlenül trendik vagy speciálisak, de belőlünk fakadnak a történetek, amelyeket színpadra viszünk.