rés a présen

„Kedves barátja”

  • rés a présen
  • 2022. augusztus 17.

Színház

Kárpáti Pál rendező, színész

rés a présen: Az alkotócsapatod tagjaival Zsámbékon kezdtétek a közös munkát, s talán az utolsó „zsámbéki brigád” vagytok, akik az­óta is… Mi volt a titka annak ott?

Kárpáti Pál: A Cég valóban a Zsámbéki Színházi Bázison kezdte a közös munkát. A király mulat című előadásunk volt az első zsámbéki produkció, amelyben már így mindnyájan együtt dolgoztunk. Ez a Cég – mely jogilag egyelőre még nem cég, de viccből elkezdtük magunkat így definiálni – két szerelmespárból áll: Zsigó Anna (dramaturg, írótárs), Szabó-Sipos Ágoston (zeneszerző, sounddesigner) egy házaspár, két gyerek szülei, valamint Veronika Keresztesová (látványtervező) és én (rendező, színész) pedig egy jegyespár vagyunk, szintén két kisgyerekkel. A felnőttek dolgoznak, a gyerekek játszanak, és nem mindig hagynak minket dolgozni. Az, hogy mi a Zsámbéki Színházi Bázison, Mátyás Irén fantasztikus, szabad szellemű műhelyében kezdhettük bontogatni a szárnyainkat, a mai napig meghatározza a színházi látásmódunkat. A Bázis az a hely számomra, ahol nincs elvárás, nincs egy trend, amelynek meg akarnék felelni. Szabadon szárnyalhat a fantázia, egyfajta gyermeki naivitásban. Ez a naivitás valahol kulcsszó, ha a saját színház­eszményemet próbálom megfogalmazni. Ez a platform, ahol az alkotók találkozhatnak a nézőkkel, alkalmas arra, hogy elmeséljünk egy történetet, megnyissunk egy világot, amely a nézők fejében válik teljessé. Nem szeretek, és lehet, hogy nem is tudnék már interpretálni egy kész drámát. Az Egy Carmen vagy A király mulat című előadásunkat is egy hosszabb írói munka előzte meg, s egy saját, új történetet eredményezett. Szeretem azt, hogy mi mesélhetünk. Még ha nem is annyira tudjuk a tutit, nincsenek nagy megfejtéseink, a problémáink nem feltétlenül trendik vagy speciálisak, de belőlünk fakadnak a történetek, amelyeket színpadra viszünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.