rés a présen

„Kedves barátja”

  • rés a présen
  • 2022. augusztus 17.

Színház

Kárpáti Pál rendező, színész

rés a présen: Az alkotócsapatod tagjaival Zsámbékon kezdtétek a közös munkát, s talán az utolsó „zsámbéki brigád” vagytok, akik az­óta is… Mi volt a titka annak ott?

Kárpáti Pál: A Cég valóban a Zsámbéki Színházi Bázison kezdte a közös munkát. A király mulat című előadásunk volt az első zsámbéki produkció, amelyben már így mindnyájan együtt dolgoztunk. Ez a Cég – mely jogilag egyelőre még nem cég, de viccből elkezdtük magunkat így definiálni – két szerelmespárból áll: Zsigó Anna (dramaturg, írótárs), Szabó-Sipos Ágoston (zeneszerző, sounddesigner) egy házaspár, két gyerek szülei, valamint Veronika Keresztesová (látványtervező) és én (rendező, színész) pedig egy jegyespár vagyunk, szintén két kisgyerekkel. A felnőttek dolgoznak, a gyerekek játszanak, és nem mindig hagynak minket dolgozni. Az, hogy mi a Zsámbéki Színházi Bázison, Mátyás Irén fantasztikus, szabad szellemű műhelyében kezdhettük bontogatni a szárnyainkat, a mai napig meghatározza a színházi látásmódunkat. A Bázis az a hely számomra, ahol nincs elvárás, nincs egy trend, amelynek meg akarnék felelni. Szabadon szárnyalhat a fantázia, egyfajta gyermeki naivitásban. Ez a naivitás valahol kulcsszó, ha a saját színház­eszményemet próbálom megfogalmazni. Ez a platform, ahol az alkotók találkozhatnak a nézőkkel, alkalmas arra, hogy elmeséljünk egy történetet, megnyissunk egy világot, amely a nézők fejében válik teljessé. Nem szeretek, és lehet, hogy nem is tudnék már interpretálni egy kész drámát. Az Egy Carmen vagy A király mulat című előadásunkat is egy hosszabb írói munka előzte meg, s egy saját, új történetet eredményezett. Szeretem azt, hogy mi mesélhetünk. Még ha nem is annyira tudjuk a tutit, nincsenek nagy megfejtéseink, a problémáink nem feltétlenül trendik vagy speciálisak, de belőlünk fakadnak a történetek, amelyeket színpadra viszünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.