rés a présen

„Kedves barátja”

  • rés a présen
  • 2022. augusztus 17.

Színház

Kárpáti Pál rendező, színész

rés a présen: Az alkotócsapatod tagjaival Zsámbékon kezdtétek a közös munkát, s talán az utolsó „zsámbéki brigád” vagytok, akik az­óta is… Mi volt a titka annak ott?

Kárpáti Pál: A Cég valóban a Zsámbéki Színházi Bázison kezdte a közös munkát. A király mulat című előadásunk volt az első zsámbéki produkció, amelyben már így mindnyájan együtt dolgoztunk. Ez a Cég – mely jogilag egyelőre még nem cég, de viccből elkezdtük magunkat így definiálni – két szerelmespárból áll: Zsigó Anna (dramaturg, írótárs), Szabó-Sipos Ágoston (zeneszerző, sounddesigner) egy házaspár, két gyerek szülei, valamint Veronika Keresztesová (látványtervező) és én (rendező, színész) pedig egy jegyespár vagyunk, szintén két kisgyerekkel. A felnőttek dolgoznak, a gyerekek játszanak, és nem mindig hagynak minket dolgozni. Az, hogy mi a Zsámbéki Színházi Bázison, Mátyás Irén fantasztikus, szabad szellemű műhelyében kezdhettük bontogatni a szárnyainkat, a mai napig meghatározza a színházi látásmódunkat. A Bázis az a hely számomra, ahol nincs elvárás, nincs egy trend, amelynek meg akarnék felelni. Szabadon szárnyalhat a fantázia, egyfajta gyermeki naivitásban. Ez a naivitás valahol kulcsszó, ha a saját színház­eszményemet próbálom megfogalmazni. Ez a platform, ahol az alkotók találkozhatnak a nézőkkel, alkalmas arra, hogy elmeséljünk egy történetet, megnyissunk egy világot, amely a nézők fejében válik teljessé. Nem szeretek, és lehet, hogy nem is tudnék már interpretálni egy kész drámát. Az Egy Carmen vagy A király mulat című előadásunkat is egy hosszabb írói munka előzte meg, s egy saját, új történetet eredményezett. Szeretem azt, hogy mi mesélhetünk. Még ha nem is annyira tudjuk a tutit, nincsenek nagy megfejtéseink, a problémáink nem feltétlenül trendik vagy speciálisak, de belőlünk fakadnak a történetek, amelyeket színpadra viszünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.