Interjú

„Még erős a magyar felhozatal”

Barda Beáta, a Trafó ügyvezető igazgatója a független színjátszás esélyeiről

Színház

Mi a helyzet a Trafóval a Sberbank csődje óta? Visszakapták-e a pénzüket? – kérdeztük az illetékestől. A beszélgetés során szó esett még arculatváltásról, színházi fenntarthatóságról, a független előadóművészek helyzetéről, egyáltalán a magyar kultúra kilátásairól.

Magyar Narancs: 2022 márciusában csődbe ment a Sberbank, ahol a Trafó az összes pénzét tartotta. Mi történt a végelszámolás óta?

Barda Beáta: Háromnegyed évnyi szívás után visszakaptuk a pénzünket. Tanulságos időszak volt. Rájöttünk, hogy vannak barátaink, akikre számíthatunk, és ez nagyon jó. Szinte rögtön átmeneti kölcsönt kaptunk a fővárostól, így sok mindent azonnal meg tudtunk oldani. Amint újra rendelkeztünk a pénzünkkel, vissza is fizettük.

MN: Kitől kaptátok vissza a pénzeteket?

BB: Az MKB-hoz kerültek a sberbankos ügyfelek, így mi is.

MN: Mekkora összegről volt szó?

BB: 354 millió forint volt a számlánkon.

MN: A fővároson kívül kitől kaptatok segítséget?

BB: Valamilyen módon mindenkivel meg tudtunk egyezni, volt, akivel átütemeztük a fizetést, volt, akiket arra kértünk, hogy jegybevételért játszanak, és olyan is volt, hogy a helyzet miatt a csapat magától csökkentette a honoráriumát. Más egyenesen kölcsön akart adni nekünk. Amikor megírtuk a külföldi társulatoknak, hogy mi történt, kedvezményeket kaptunk, abban a helyzetben néhány ezer euró ide vagy oda, rengeteget számított. Mindeközben nem kellett úgy éreznünk, hogy nagyon nagy szívességet kérünk, ami nagyon jó érzés volt.

MN: Szerveztetek támogatói kampányt, jótékonysági koncertet. Hogy sikerült?

BB: Közepesen. Nem volt a kérésünk nagyon hangos. De nehéz, amikor kérni kell. Teljesen érthető, hogy egy általánosan nehéz helyzetben nem a Trafó a prioritás.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.