A diktátor 1940-es bemutatójának, Chaplin első hangosfilmjének óriási tétje volt. Vajon mekkora a tétje a fim színpadra adaptált remake-jének itt és most, az egyre növekvő sötétségben?
A Magyar Narancs színikritikusa, Tompa Andrea többek között erre keresi a választ: „És bár jólesően bele tudunk feledkezni a borbélylásba, az élő zenekar és a szinte übermarionett profizmusával játszó ifj. Vidnyánszky Attila gesztusaiba, bennem nem szűnő feszültséget okoz ez a nagy technikai tudás, ami egy már korábban, majdnem hetven éve megtörtént, színre vitt, zseniális műalkotás újrajátszása. Hitler kortársának lenni és róla gúnyiratot készíteni nem csak bátorság, de igazi művészi kockázat.”
| ||
„Amit itt a zsöllyéből látunk, abból éppen a kockázat hiányzik. A többi megvan: szép kis zenedoboz, jól is működik. A Vígszínház műsorán, a nagyszínpadon egyébként egyetlen kortárs darab vagy szerző sincs, ha csak A padlást vagy A Pál utcai fiúkat nem számítjuk annak. Nincs beszéd a jelenről, mintha nem volna jelen. Se kortárs diktátorok. Ha van igazi halálos sebe most a színháznak, az éppen e jelen hiánya.“
A teljes kritika a Magyar Narancs legfrissebb számában olvasható. A lap kapható már a standokon vagy megrendelhető itt.
Magyar Narancs
A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szüksége lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következő platformokon érhetők el online és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elő egy évre, fél évre, negyedévre, egy hétre!
