Nekrológ

Minden jól állt neki

Börcsök Enikő (1968–2021)

  • Csáki Judit
  • 2021. február 3.

Színház

És akkor arra gondoltam, hogy Marie-val kellene kezdenem ezt a siratót; Börcsök Enikő fehér ruhás Marie-jával a Woyzeckben, mert ez a fehér ruha valahogy... De nem.

Thornton Wilder Szent Lajos király hídja című regénye számos okból az egyik kedvencem; szerettem azt hinni, hogy a leszakadó hídról halálba zuhanó öt ember – a márkinétól a kisgyerekig – más-más módon, de mind teljes, lezárt életet élt. Nos, Börcsök Enikő nagyon teljes életet élt a neki megadatott ötvenhárom év alatt, de lezártságról szó se essék; akkora puttonyt vitt magával, hogy még sokáig fogjuk a szívünk legmélyén őrá osztani egy-egy bemutató nagy női szerepét. És hogy például Zsótér Sándor rendező mihez, illetve kivel fog most kezdeni, arról fogalmam sincs, ahogy a színházi értelemben megözvegyült Hegedűs D. Gézáról sem tudom…

Marton László osztályában végzett – mehetett volna rögtön a Vígbe, de kár lett volna kihagyni a kaposvári három évet; a Woyzeck mellett az Ascher rendezte Mizantrópban például Célimène szerepét Lukáts Andor Alcestje mellett. Talán akkor figyelt föl rá a kritika.

Pedig már mögötte volt két nagy filmszerep: a Salamon András rendezte Zsötemben Szilvi, és Szabó István Édes Emma, drága Böbe című filmjében Böbe.

Marton minden évben hívta a Vígbe, végül harmadszorra mondott igent; két Örkény-darabban emlékszem rá az első időkből: a Macskajáték Egérkéjét és a Tóték Tótnéját játszotta. Azóta nagyjából le sem jött a színpadról, bár az a színpad nem mindig a Vígszínházban volt.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk