ZSINÓRPADLÁS

Mindent a szemnek

Mi jár egy díszlet- és jelmeztervezőnek?

Színház

Védi-e szerzői jog a látványtervezőket? A törvény betűje szerint akár védhetné, de a gyakorlatban ezt nehéz érvényesíteni, és jogdíjra csak nagyon ritkán tarthatnak számot a díszlet- és jelmeztervezők. Két szakmabelivel, Nagy Fruzsinával és Egyed Zoltánnal beszéltünk a kérdésről.

„Ott ültek a színház vezetői egy karéjban, és arról győzködtek, hogy nem szokás díszlettervezőnek jogdíjat folyósítani. Hozzám azonban már eljutott, hogy a produkcióban mindenki, még a dramaturg és a koreográfus is kap százalékot. Ráadásul az előadás egy olyan sikerprodukciónak ígérkezett, amelyben a látványnak nagy szerepe van” – meséli Nagy Fruzsina jelmeztervező, hogyan alkudozott egy fővárosi kőszínházzal. Végül eredménytelenül. Bár egy díszlettervező kollégájával „dacszövetséget” kötöttek, megfogadták, hogy egyikük sem vállalja el a munkát a másikénál kedvezőtlenebb feltételek mellett, persze csak akadt harmadik kolléga, aki kapható volt. „A végén már csak öt eladott szék árát kértem egy olyan színházban, ahol vagy ezer férőhely van. Tényleg csak a szimbolikus »győzelemre« vágytam.”

Egy drámaíró vagy egy zeneszerző szinte minden esetben részesül jogdíjban: ha elkészült a mű, megvolt a premier és sikert aratott a darab, ez akár évekre vagy évtizedekre biztosíthat valamennyi bevételt – nagy siker esetén nem is keveset. A látványtervezők esetében azonban a honoráriumok legtöbbször alacsonyak. De most alakul valamiféle összefogás a szakma művelői között. „Főleg a művészszínházakban tapasztaltam nyitottságot” – mondja Nagy Fruzsina. Példaként az Átriumot hozza, ahol 2017 óta fut A félelem megeszi a lelket, népszerű előadás nagyszerű színészekkel, Alföldi Róbert rendezésében. Nem kell nagy összegre gondolni, havonta 10–20–30 ezer forintra, ráadásul cserébe a megbízási díj is alacsonyabb volt. „Akad olyan kőszínház, ahol felajánlják, hogy részesülök jogdíjban is, persze a honorárium kárára. De a legtöbb helyen nem ez jellemző. Van, ahol kivásárolnak a jogokból egy csekély összeg ellenében. Épp most fogok aláírni egy olyan szerződést, miszerint éppúgy kivásárolják a szerzői jogot, de csak az első ötven előadásig.”

Nagy Fruzsina tapasztalata szerint egy komoly külföldi produkcióban a jogok kivásárlásáért sokkal többet, legalább annyit fizetnek, mint a honorárium maga. „Két alkalommal óceánjáró hajóra terveztem show-műsorok jelmezeit. Abban a szerződésben az is szerepelt, hogy négy évig hasonlót sem tervezhetek másnak. Persze a honoráriumot sem lehetett összehasonlítani azzal, amit itthon kaptam volna egy ilyen munkáért.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."