„Mintha egy ablakot nyitnánk”

Rácz Anikó, a Sziget színház- és tánchelyszínfelelőse, a SÍN művészeti vezetője

rés a présen: Mióta szervezed a Sziget színházi programjait?

Rácz Anikó: Színház az induláskor, tehát már 1993-ban is volt a fesztiválon, a Nagyszínpad mellett talán ez az egy helyszín, amelyik mindig létezett. Én nagyjából tíz éve vagyok helyszínfelelős, de 2003 óta itt dolgozom. Persze a színház sokat változott az elmúlt harminc évben, korábban hatalmas szabadtéri színpadunk volt, ahol fellépett a Szegedi Kortárs Balett, Frenák Pál, emlékszem a Ballet Preljocaj csodálatos előadására, de felejthetetlen élmény a Törökországból érkező kerengő dervisek előadása is. Aztán volt néhány olyan év is, amikor a színház csak kis programmal, kis színpadon volt jelen. De az utóbbi 6–8 évben, amióta újra Kardos József a programigazgató, a színház ismét méltó helyet kapott a Sziget programjában. Az elmúlt két évben két szabadtéri színpadunk és több kisebb-nagyobb helyszínünk van a réten, ez sokkal jobban illeszkedik a fesztiválozók igényeihez, a helyszínek közötti mozgásához; szabadon tudnak bekapcsolódni egy-egy előadásba.

rap: A kortárs tánc dominánsnak tekinthető?

RA: A színházi helyszín elsősorban mozgásalapú előadásokat hív meg. Ez a nyelvi korlátok miatt van így, nehezebb egy szöveges előadást követni ebben a környezetben, ráadásul a szabadtér és a délutáni műsorsávok miatt feliratozásra sincs lehetőség. Nagyjából 60–40 százalék a nemzetközi és a magyar fellépők aránya, ez többé-kevésbé minden évben így van. A program összeállítása izgalmas folyamat, de a környezet nem nagyon enged finom, intim, nagy koncentrációt igénylő produkciókat.