rés a présen

„Mintha egy ablakot nyitnánk”

  • rés a présen
  • 2023. augusztus 9.

Színház

Rácz Anikó, a Sziget színház- és tánchelyszínfelelőse, a SÍN művészeti vezetője

rés a présen: Mióta szervezed a Sziget színházi programjait?

Rácz Anikó: Színház az induláskor, tehát már 1993-ban is volt a fesztiválon, a Nagyszínpad mellett talán ez az egy helyszín, amelyik mindig létezett. Én nagyjából tíz éve vagyok helyszínfelelős, de 2003 óta itt dolgozom. Persze a színház sokat változott az elmúlt harminc évben, korábban hatalmas szabadtéri színpadunk volt, ahol fellépett a Szegedi Kortárs Balett, Frenák Pál, emlékszem a Ballet Preljocaj csodálatos előadására, de felejthetetlen élmény a Törökországból érkező kerengő dervisek előadása is. Aztán volt néhány olyan év is, amikor a színház csak kis programmal, kis színpadon volt jelen. De az utóbbi 6–8 évben, amióta újra Kardos József a programigazgató, a színház ismét méltó helyet kapott a Sziget programjában. Az elmúlt két évben két szabadtéri színpadunk és több kisebb-nagyobb helyszínünk van a réten, ez sokkal jobban illeszkedik a fesztiválozók igényeihez, a helyszínek közötti mozgásához; szabadon tudnak bekapcsolódni egy-egy előadásba.

rap: A kortárs tánc dominánsnak tekinthető?

RA: A színházi helyszín elsősorban mozgásalapú előadásokat hív meg. Ez a nyelvi korlátok miatt van így, nehezebb egy szöveges előadást követni ebben a környezetben, ráadásul a szabadtér és a délutáni műsorsávok miatt feliratozásra sincs lehetőség. Nagyjából 60–40 százalék a nemzetközi és a magyar fellépők aránya, ez többé-kevésbé minden évben így van. A program összeállítása izgalmas folyamat, de a környezet nem nagyon enged finom, intim, nagy koncentrációt igénylő produkciókat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.