rés a présen

„Mintha egy ablakot nyitnánk”

  • rés a présen
  • 2023. augusztus 9.

Színház

Rácz Anikó, a Sziget színház- és tánchelyszínfelelőse, a SÍN művészeti vezetője

rés a présen: Mióta szervezed a Sziget színházi programjait?

Rácz Anikó: Színház az induláskor, tehát már 1993-ban is volt a fesztiválon, a Nagyszínpad mellett talán ez az egy helyszín, amelyik mindig létezett. Én nagyjából tíz éve vagyok helyszínfelelős, de 2003 óta itt dolgozom. Persze a színház sokat változott az elmúlt harminc évben, korábban hatalmas szabadtéri színpadunk volt, ahol fellépett a Szegedi Kortárs Balett, Frenák Pál, emlékszem a Ballet Preljocaj csodálatos előadására, de felejthetetlen élmény a Törökországból érkező kerengő dervisek előadása is. Aztán volt néhány olyan év is, amikor a színház csak kis programmal, kis színpadon volt jelen. De az utóbbi 6–8 évben, amióta újra Kardos József a programigazgató, a színház ismét méltó helyet kapott a Sziget programjában. Az elmúlt két évben két szabadtéri színpadunk és több kisebb-nagyobb helyszínünk van a réten, ez sokkal jobban illeszkedik a fesztiválozók igényeihez, a helyszínek közötti mozgásához; szabadon tudnak bekapcsolódni egy-egy előadásba.

rap: A kortárs tánc dominánsnak tekinthető?

RA: A színházi helyszín elsősorban mozgásalapú előadásokat hív meg. Ez a nyelvi korlátok miatt van így, nehezebb egy szöveges előadást követni ebben a környezetben, ráadásul a szabadtér és a délutáni műsorsávok miatt feliratozásra sincs lehetőség. Nagyjából 60–40 százalék a nemzetközi és a magyar fellépők aránya, ez többé-kevésbé minden évben így van. A program összeállítása izgalmas folyamat, de a környezet nem nagyon enged finom, intim, nagy koncentrációt igénylő produkciókat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.