Magyar Narancs: Szlovák a neve, viszont csodálatosan beszél magyarul.
Dusan Hégli: Édesanyám csehszlovákiai magyar, apukám magyarországi szlovák, aki áttelepült. Úgy állapodtak meg, hogy ha lesz egy gyerekük, akkor az magyar gyerek lesz, szlovák névvel. Így hát magyarul érettségiztem, és először a pozsonyi színművészetire jártam táncos-koreográfus szakra, majd elvégeztem Budapesten is a Táncművészeti Egyetemet.
MN: A néptáncot anyanyelvi szinten beszéli.
DH: Egy kis hagyományőrző faluból származom, a néptáncos oldalról jövök, és a társulatomnak is ez a fő profilja. A pozsonyi Ifjú Szívek Táncszínház ugyanolyan hivatásos társulat, állami intézmény, mint a magyarországiak, csak a mi fenntartónk a szlovák kulturális minisztérium. Az a feladatunk, hogy megőrizzük a hagyományos kultúrát, bemutassuk, és azt felhasználva színpadi alkotásokat hozzunk létre.
MN: A korábban Allegro Molto Barbaro címmel futott mostani produkciójuk viszont, bár formarendszerében és technikájában néptánc, mégis modern táncszínházi előadás.
DH: Nagyjából kétévente tudunk egy-egy olyan projektet megvalósítani, amely kicsit kimozdul a hagyományos megfogalmazásból. Ez a második előadásunk, amelyet ide, Avignonba is elhoztunk. Ez a fesztivál számunkra olyan, mint egy show case, szeretnénk megtalálni azokat, akiket érdekelhet az a megközelítés, ahogyan mi dolgozunk.
MN: Az első megfutotta azt az utat, ami egyébként Avignontól elvárható?
DH: A Finetuning című előadás a családon belüli erőszakról szólt. Amikor 2016-ban kijöttünk vele, éppen ráfutottunk a #metoo-ra, rendesen felkapták, majd vissza is hívták 2017-ben, amikor díjat is nyertünk vele. Elvihettük aztán Sanghajba, és Franciaországban is volt egy kisebb turnénk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
