Interjú

„Ezért vagyok közép-európai”

Dusan Hégli koreográfus, rendező

Színház

Nemzeti kulturális mítoszról, küldetéstudatról és határon túliságról is beszélgettünk az avignoni színházi fesztiválon, ahol társulatával az idén a mai magyar valóságra erősen reflektáló Barbaro című előadásukkal voltak jelen.

Magyar Narancs: Szlovák a neve, viszont csodálatosan beszél magyarul.

Dusan Hégli: Édesanyám csehszlovákiai magyar, apukám magyarországi szlovák, aki áttelepült. Úgy állapodtak meg, hogy ha lesz egy gyerekük, akkor az magyar gyerek lesz, szlovák névvel. Így hát magyarul érettségiztem, és először a pozsonyi színművészetire jártam táncos-koreográfus szakra, majd elvégeztem Budapesten is a Táncművészeti Egyetemet.

MN: A néptáncot anyanyelvi szinten beszéli.

DH: Egy kis hagyományőrző faluból származom, a néptáncos oldalról jövök, és a társulatomnak is ez a fő profilja. A pozsonyi Ifjú Szívek Táncszínház ugyanolyan hivatásos társulat, állami intézmény, mint a magyarországiak, csak a mi fenntartónk a szlovák kulturális minisztérium. Az a feladatunk, hogy megőrizzük a hagyományos kultúrát, bemutassuk, és azt felhasználva színpadi alkotásokat hozzunk létre.

MN: A korábban Allegro Molto Barbaro címmel futott mostani produkciójuk viszont, bár formarendszerében és technikájában néptánc, mégis modern táncszínházi előadás.

DH: Nagyjából kétévente tudunk egy-egy olyan projektet megvalósítani, amely kicsit kimozdul a hagyományos megfogalmazásból. Ez a második előadásunk, amelyet ide, Avignonba is elhoztunk. Ez a fesztivál számunkra olyan, mint egy show case, szeretnénk megtalálni azokat, akiket érdekelhet az a megközelítés, ahogyan mi dolgozunk.

MN: Az első megfutotta azt az utat, ami egyébként Avignontól elvárható?

DH: A Finetuning című előadás a családon belüli erőszakról szólt. Amikor 2016-ban kijöttünk vele, éppen ráfutottunk a #metoo-ra, rendesen felkapták, majd vissza is hívták 2017-ben, amikor díjat is nyertünk vele. Elvihettük aztán Sanghajba, és Franciaországban is volt egy kisebb turnénk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.