Interjú

„Ezért vagyok közép-európai”

Dusan Hégli koreográfus, rendező

Színház

Nemzeti kulturális mítoszról, küldetéstudatról és határon túliságról is beszélgettünk az avignoni színházi fesztiválon, ahol társulatával az idén a mai magyar valóságra erősen reflektáló Barbaro című előadásukkal voltak jelen.

Magyar Narancs: Szlovák a neve, viszont csodálatosan beszél magyarul.

Dusan Hégli: Édesanyám csehszlovákiai magyar, apukám magyarországi szlovák, aki áttelepült. Úgy állapodtak meg, hogy ha lesz egy gyerekük, akkor az magyar gyerek lesz, szlovák névvel. Így hát magyarul érettségiztem, és először a pozsonyi színművészetire jártam táncos-koreográfus szakra, majd elvégeztem Budapesten is a Táncművészeti Egyetemet.

MN: A néptáncot anyanyelvi szinten beszéli.

DH: Egy kis hagyományőrző faluból származom, a néptáncos oldalról jövök, és a társulatomnak is ez a fő profilja. A pozsonyi Ifjú Szívek Táncszínház ugyanolyan hivatásos társulat, állami intézmény, mint a magyarországiak, csak a mi fenntartónk a szlovák kulturális minisztérium. Az a feladatunk, hogy megőrizzük a hagyományos kultúrát, bemutassuk, és azt felhasználva színpadi alkotásokat hozzunk létre.

MN: A korábban Allegro Molto Barbaro címmel futott mostani produkciójuk viszont, bár formarendszerében és technikájában néptánc, mégis modern táncszínházi előadás.

DH: Nagyjából kétévente tudunk egy-egy olyan projektet megvalósítani, amely kicsit kimozdul a hagyományos megfogalmazásból. Ez a második előadásunk, amelyet ide, Avignonba is elhoztunk. Ez a fesztivál számunkra olyan, mint egy show case, szeretnénk megtalálni azokat, akiket érdekelhet az a megközelítés, ahogyan mi dolgozunk.

MN: Az első megfutotta azt az utat, ami egyébként Avignontól elvárható?

DH: A Finetuning című előadás a családon belüli erőszakról szólt. Amikor 2016-ban kijöttünk vele, éppen ráfutottunk a #metoo-ra, rendesen felkapták, majd vissza is hívták 2017-ben, amikor díjat is nyertünk vele. Elvihettük aztán Sanghajba, és Franciaországban is volt egy kisebb turnénk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.