Programajánló melléklet – Köhögve indul a színházi évad

Nadrágszíj a függönyre

Színház

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

Utólag könnyű értékelni a bő esztendőket, de a 2010-es évek gazdasági konjunktúrája kétségtelen fellendülést hozott a színházi életben is. A tao-rendszer bevezetése kezdetben 10–15 milliárd forintot hozott a kultúrába, a kivezetésekor viszont már 50 milliárdot.

A nézők száma megkétszereződött, a független társulatok és színházak is kiszámíthatóbban gazdálkodhattak, mint előtte. Bár a Vidnyánszky-kör nagy szeletet foglalt le magának, egy forrásunk mégis aranykornak nevezte az elmúlt tíz évet, amelynek először a Covid, most pedig az infláció, a rezsiköltségek emelkedése és a kata átszabása vethet véget. A kulturális tao eltörlése már előrevetítette a bajokat – akkor a kormányzat megígérte, hogy kompenzálják a szakmát a kieső társasági adóért, de az erre szánt 37,5 milliárdos keret hamar a negyedére apadt. A legnagyobb fejfájást az energiaválság okozza, bár a színházak eddig sem a lakossági díjszabás szerint jutottak áramhoz és gázhoz. A csapások ellensúlyozására drasztikus jegyáremelésre lenne szükség, de ezt senki nem meri meglépni. Érthető módon, hiszen a színházhoz először is néző kell.

Csak ne vegye észre

A Radnóti Színház néhány napja kapta meg új szerződését a gázszolgáltatótól, amelyben az eddigi évekhez képest ötszörös díj szerepel. „Erre nem lehetett felkészülni – mondja Hegedűs Judit, a színház gazdasági igazgatója –, néztük volna meg, hogy tudunk-e fával fűteni?” Úgy véli, a benzináraktól kezdve az adózási rendszer átalakulásáig minden komponens szinte rögtön hat a színházakra is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.