Színház

Az Őrült Nők Ketrece, a most bemutatott Swing vagy éppen Conchita Wurst: a média szeret a témával foglalkozni, de amit megjelenít, az a sokszínű és rétegzett transzvesztitaközösségnek csak egy kis szelete.

Majdnem harminc éve a Katona József Színház színésze, és már húsz éve vezeti a TÁP Színházat. Már nem úgy ordít, mint régen.

Meglepő, de a nagy prózai művek színpadra vitele gyakran akkor sikerül, amikor a színház igencsak messzire megy az „eredetitől”.

Gáspár Sándor úgy játssza el Molière halálát – ami, tudjuk, a Képzelt beteg előadása közben a színpadon éri –, hogy felváltva mutatja meg, mit érez a haldokló belül, és mi az, amit mindebből a darabbeli gyanútlan néző is lát.

„Az év színházi szenzációja” – hirdették már jó előre A Játékkészítő sportcsarnokba szánt előadásait. Talán mert a „felülárazott karácsonyi celeb- és sztárhakni” túl őszinte elnevezés lett volna. Spoiler- és csalódásveszély!

A román független színház legismertebb alkotója újabban saját kutatásain alapuló műveit viszi színpadra. A Trafóban bemutatott darabjában a Securitate archívumának anyagait keveri fikciós eszközökkel.

A nőkről semmit sem mond, de a véres kezű, hataloméhes férfiakból sok mindent megmutat Alföldi Róbert rendezése. Tompa Andrea kritikája a Vígszínház Julius Caesarjáról.

Berlinben magától értetődően érdekesek a sokszínű esztétikák és álláspontok, a „nehéz helyek”, amelyekkel szolidaritást lehet mutatni, és amelyek emlékeztetnek a művészet felelősségére, társadalmi szerepére. A moldovai és romániai művészeti életet bemutató fesztivál címe: 25 év múltán – A jó fiúk csak a filmekben nyernek.

Horváth Csaba Oresztészt vendégrendezett a Radnóti Színházban. Ebből a tényközlésből minimum annyit lehetett sejteni még nézés előtt, hogy a színpadon nem lesz olyan színész, aki majd a szövegét mondva tétován ácsorog.

Mindenről egyenesen megmondja a véleményét: az autista vagy zseni Herzl Tivadarról, a struccpolitizáló színházról, a rafinált zsidózásról és temetetlen halottainkról.

Olyan természetesen kezdődik az előadás, miközben egy megrendezett és átmeneti térben vagyunk a Katona alsó szintjén, a ruhatári szekrények közt, hogy hirtelen más értelme, értelmezhetősége lesz a helynek.

Áll előttünk ez a nagyszerű, különös, hegyes szakállú színész, tar koponyával. Mintha a fejtetőn megszokott szőrzet őnála árnyékot vetett vagy tótágast állt volna: állára költözött.