A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház az alapítása óta elmúlt 21 évében a posztjugoszláv és a kelet-európai régió fontos színházi műhelyévé vált. A színház alapítóját a nemzeti színjátszásról és legújabb előadásáról kérdeztük.
A tavaly szeptemberi élő színházi bemutatón még lehet, hogy a darab egyértelmű tanulsága – ti. nem mindegy, hogy karantén idején kivel bútorozunk össze – még nem volt ennyire nyilvánvaló.
„Szindikális operettgálát” tartott Urbán András megújult, fiatalított társulata Szabadkán.
A színház története 1980-ig nyúlik vissza, amikor még amatőr színjátszó csoportként működött Sitkei Színkör néven.
Egy premier utáni fogadáson hozzám lépett egy nagyon kedves fiatal hölgy: „A nagymamám szeretne önnel beszélni, volna kedves odafáradni hozzá?” Már nehezen mozogtál, mégis, kiszolgáltatottságodban magabiztos, elegáns és energikus voltál.
Repülünk vissza a kilencvenes évekbe, az előadók gyerekkorába, hogy megtaláljuk azt az esszenciális alapélményt, amely az Y-osokat – azaz a rendszerváltás környékén született generációt – Y-ossá teszi.
A Bella Figura című drámában minden van, csak épp Bella Figura nincs. A helyzet épp ellentétes ezzel: szereplői nem igazán tudnak élni. Yasmina Reza kortárs francia drámaíró neve a színházba járóknak a Művészet című nagy sikerű darab, a szélesebb közönségnek pedig elsősorban a 2012-ben bemutatott Roman Polański-film, Az öldöklés istene miatt lehet ismerős.
Romhányi József születésének 100. évfordulójára készült ez az előadás – már ha ezt a bemutatót elkészült produkciónak lehet nevezni.
Duda Éva koreográfus évek óta kutatja a közösség és az egyén viszonyát, társadalmi folyamatokat, problémákat analizál sajátos – de mindig változó – formanyelvén.
A mű a Katona József Színház meghívásos drámaíró-pályázatára készült, annak célja olyan előadások létrehozása volt, amelyek újszerűen állnak a színházi formákhoz, és kifejezetten illeszkednek az online tér kereteihez.
