rés a présen

„Nem kellett volna”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. március 5.

Színház

Bakonyi Csilla színész

rés a présen: A MI vagyok című, a Pinceszínházban frissen bemutatott előadás az első monodrámád. Nagyon más egy többszereplős előadáshoz képest?

Bakonyi Csilla: Egy többszereplős színdarabban egymásra figyelve kisegítjük egymást, és nekem eddig ezt jelentette a színházi munka. Viszont hamar rájöttem, hogy itt, bár a színpadon egyedül állok, az alkotási folyamat ugyanolyan csapatmunka élménye. Ehhez persze kellett a Pinceszínház csapata és Székely Csaba, a rendező.

rap: Székely Csaba szerint, aki a darab szerzője is, te adtad az ötletet arra, hogy a mesterséges intelligenciáról írjon darabot. Miért érdekel ez a téma?

BCS: Szakács Hajnalka barátnőm és kolléganőm vetette fel a mesterséges intelligenciát mint lehetséges témakört egy monodrámára, és ez úgy ért engem, mint egy villámcsapás. Megkérdeztem Csabát, lenne-e kedve erről írni – és megírta. Kétség sem fért hozzá, hogy nagyon egyedi aspektusból fogja megközelíteni. Alapvetően arra vágytam, hogy egy mindannyiunk életét egyre jobban befolyásoló dologról beszéljünk a színház nyelvén – vagyis több ezer éves nyelven valami újról –, miközben az emberek ezzel kapcsolatos egyre növekvő szorongását próbáljuk meg csökkenteni. Az MI már most kikerülhetetlenül szerteágazó része az életünknek, és ez a következő években, évtizedekben csak fokozódni fog. Muszáj róla beszélni.

rap: Eléggé elszállsz a színpadon, és magaddal rántod a nézőket is. Ez minek köszönhető?

BCS: Egy ilyen magával ragadó, szórakoztató, érzelmes és filozofikus szöveggel nincs nehéz dolgom. Esszenciálisan benne van majdnem minden, amit az életben fontosnak tartok. Emellett, mint nyilván mindenkit, engem is értek komoly veszteségek az életben, és ezt sikeresen át tudom transzformálni a szerepbe. Konkrétan várom a csodát. A teljesen meztelen lelkemet adom oda estéről estére, azt remélve, hogy ez a fajta őszinteség, ez az érzelmi és értelmi utazás megerősít minket, embereket abban, hogy nincs minden veszve. Mindenesetre az MI-től mindig megkülönböztet majd minket a remény.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.