rés a présen

„Nem kellett volna”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. március 5.

Színház

Bakonyi Csilla színész

rés a présen: A MI vagyok című, a Pinceszínházban frissen bemutatott előadás az első monodrámád. Nagyon más egy többszereplős előadáshoz képest?

Bakonyi Csilla: Egy többszereplős színdarabban egymásra figyelve kisegítjük egymást, és nekem eddig ezt jelentette a színházi munka. Viszont hamar rájöttem, hogy itt, bár a színpadon egyedül állok, az alkotási folyamat ugyanolyan csapatmunka élménye. Ehhez persze kellett a Pinceszínház csapata és Székely Csaba, a rendező.

rap: Székely Csaba szerint, aki a darab szerzője is, te adtad az ötletet arra, hogy a mesterséges intelligenciáról írjon darabot. Miért érdekel ez a téma?

BCS: Szakács Hajnalka barátnőm és kolléganőm vetette fel a mesterséges intelligenciát mint lehetséges témakört egy monodrámára, és ez úgy ért engem, mint egy villámcsapás. Megkérdeztem Csabát, lenne-e kedve erről írni – és megírta. Kétség sem fért hozzá, hogy nagyon egyedi aspektusból fogja megközelíteni. Alapvetően arra vágytam, hogy egy mindannyiunk életét egyre jobban befolyásoló dologról beszéljünk a színház nyelvén – vagyis több ezer éves nyelven valami újról –, miközben az emberek ezzel kapcsolatos egyre növekvő szorongását próbáljuk meg csökkenteni. Az MI már most kikerülhetetlenül szerteágazó része az életünknek, és ez a következő években, évtizedekben csak fokozódni fog. Muszáj róla beszélni.

rap: Eléggé elszállsz a színpadon, és magaddal rántod a nézőket is. Ez minek köszönhető?

BCS: Egy ilyen magával ragadó, szórakoztató, érzelmes és filozofikus szöveggel nincs nehéz dolgom. Esszenciálisan benne van majdnem minden, amit az életben fontosnak tartok. Emellett, mint nyilván mindenkit, engem is értek komoly veszteségek az életben, és ezt sikeresen át tudom transzformálni a szerepbe. Konkrétan várom a csodát. A teljesen meztelen lelkemet adom oda estéről estére, azt remélve, hogy ez a fajta őszinteség, ez az érzelmi és értelmi utazás megerősít minket, embereket abban, hogy nincs minden veszve. Mindenesetre az MI-től mindig megkülönböztet majd minket a remény.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.