rés a présen

„Nem kellett volna”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. március 5.

Színház

Bakonyi Csilla színész

rés a présen: A MI vagyok című, a Pinceszínházban frissen bemutatott előadás az első monodrámád. Nagyon más egy többszereplős előadáshoz képest?

Bakonyi Csilla: Egy többszereplős színdarabban egymásra figyelve kisegítjük egymást, és nekem eddig ezt jelentette a színházi munka. Viszont hamar rájöttem, hogy itt, bár a színpadon egyedül állok, az alkotási folyamat ugyanolyan csapatmunka élménye. Ehhez persze kellett a Pinceszínház csapata és Székely Csaba, a rendező.

rap: Székely Csaba szerint, aki a darab szerzője is, te adtad az ötletet arra, hogy a mesterséges intelligenciáról írjon darabot. Miért érdekel ez a téma?

BCS: Szakács Hajnalka barátnőm és kolléganőm vetette fel a mesterséges intelligenciát mint lehetséges témakört egy monodrámára, és ez úgy ért engem, mint egy villámcsapás. Megkérdeztem Csabát, lenne-e kedve erről írni – és megírta. Kétség sem fért hozzá, hogy nagyon egyedi aspektusból fogja megközelíteni. Alapvetően arra vágytam, hogy egy mindannyiunk életét egyre jobban befolyásoló dologról beszéljünk a színház nyelvén – vagyis több ezer éves nyelven valami újról –, miközben az emberek ezzel kapcsolatos egyre növekvő szorongását próbáljuk meg csökkenteni. Az MI már most kikerülhetetlenül szerteágazó része az életünknek, és ez a következő években, évtizedekben csak fokozódni fog. Muszáj róla beszélni.

rap: Eléggé elszállsz a színpadon, és magaddal rántod a nézőket is. Ez minek köszönhető?

BCS: Egy ilyen magával ragadó, szórakoztató, érzelmes és filozofikus szöveggel nincs nehéz dolgom. Esszenciálisan benne van majdnem minden, amit az életben fontosnak tartok. Emellett, mint nyilván mindenkit, engem is értek komoly veszteségek az életben, és ezt sikeresen át tudom transzformálni a szerepbe. Konkrétan várom a csodát. A teljesen meztelen lelkemet adom oda estéről estére, azt remélve, hogy ez a fajta őszinteség, ez az érzelmi és értelmi utazás megerősít minket, embereket abban, hogy nincs minden veszve. Mindenesetre az MI-től mindig megkülönböztet majd minket a remény.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.