rés a présen

„Nem kellett volna”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. március 5.

Színház

Bakonyi Csilla színész

rés a présen: A MI vagyok című, a Pinceszínházban frissen bemutatott előadás az első monodrámád. Nagyon más egy többszereplős előadáshoz képest?

Bakonyi Csilla: Egy többszereplős színdarabban egymásra figyelve kisegítjük egymást, és nekem eddig ezt jelentette a színházi munka. Viszont hamar rájöttem, hogy itt, bár a színpadon egyedül állok, az alkotási folyamat ugyanolyan csapatmunka élménye. Ehhez persze kellett a Pinceszínház csapata és Székely Csaba, a rendező.

rap: Székely Csaba szerint, aki a darab szerzője is, te adtad az ötletet arra, hogy a mesterséges intelligenciáról írjon darabot. Miért érdekel ez a téma?

BCS: Szakács Hajnalka barátnőm és kolléganőm vetette fel a mesterséges intelligenciát mint lehetséges témakört egy monodrámára, és ez úgy ért engem, mint egy villámcsapás. Megkérdeztem Csabát, lenne-e kedve erről írni – és megírta. Kétség sem fért hozzá, hogy nagyon egyedi aspektusból fogja megközelíteni. Alapvetően arra vágytam, hogy egy mindannyiunk életét egyre jobban befolyásoló dologról beszéljünk a színház nyelvén – vagyis több ezer éves nyelven valami újról –, miközben az emberek ezzel kapcsolatos egyre növekvő szorongását próbáljuk meg csökkenteni. Az MI már most kikerülhetetlenül szerteágazó része az életünknek, és ez a következő években, évtizedekben csak fokozódni fog. Muszáj róla beszélni.

rap: Eléggé elszállsz a színpadon, és magaddal rántod a nézőket is. Ez minek köszönhető?

BCS: Egy ilyen magával ragadó, szórakoztató, érzelmes és filozofikus szöveggel nincs nehéz dolgom. Esszenciálisan benne van majdnem minden, amit az életben fontosnak tartok. Emellett, mint nyilván mindenkit, engem is értek komoly veszteségek az életben, és ezt sikeresen át tudom transzformálni a szerepbe. Konkrétan várom a csodát. A teljesen meztelen lelkemet adom oda estéről estére, azt remélve, hogy ez a fajta őszinteség, ez az érzelmi és értelmi utazás megerősít minket, embereket abban, hogy nincs minden veszve. Mindenesetre az MI-től mindig megkülönböztet majd minket a remény.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.