rés a présen

„Nem kellett volna”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. március 5.

Színház

Bakonyi Csilla színész

rés a présen: A MI vagyok című, a Pinceszínházban frissen bemutatott előadás az első monodrámád. Nagyon más egy többszereplős előadáshoz képest?

Bakonyi Csilla: Egy többszereplős színdarabban egymásra figyelve kisegítjük egymást, és nekem eddig ezt jelentette a színházi munka. Viszont hamar rájöttem, hogy itt, bár a színpadon egyedül állok, az alkotási folyamat ugyanolyan csapatmunka élménye. Ehhez persze kellett a Pinceszínház csapata és Székely Csaba, a rendező.

rap: Székely Csaba szerint, aki a darab szerzője is, te adtad az ötletet arra, hogy a mesterséges intelligenciáról írjon darabot. Miért érdekel ez a téma?

BCS: Szakács Hajnalka barátnőm és kolléganőm vetette fel a mesterséges intelligenciát mint lehetséges témakört egy monodrámára, és ez úgy ért engem, mint egy villámcsapás. Megkérdeztem Csabát, lenne-e kedve erről írni – és megírta. Kétség sem fért hozzá, hogy nagyon egyedi aspektusból fogja megközelíteni. Alapvetően arra vágytam, hogy egy mindannyiunk életét egyre jobban befolyásoló dologról beszéljünk a színház nyelvén – vagyis több ezer éves nyelven valami újról –, miközben az emberek ezzel kapcsolatos egyre növekvő szorongását próbáljuk meg csökkenteni. Az MI már most kikerülhetetlenül szerteágazó része az életünknek, és ez a következő években, évtizedekben csak fokozódni fog. Muszáj róla beszélni.

rap: Eléggé elszállsz a színpadon, és magaddal rántod a nézőket is. Ez minek köszönhető?

BCS: Egy ilyen magával ragadó, szórakoztató, érzelmes és filozofikus szöveggel nincs nehéz dolgom. Esszenciálisan benne van majdnem minden, amit az életben fontosnak tartok. Emellett, mint nyilván mindenkit, engem is értek komoly veszteségek az életben, és ezt sikeresen át tudom transzformálni a szerepbe. Konkrétan várom a csodát. A teljesen meztelen lelkemet adom oda estéről estére, azt remélve, hogy ez a fajta őszinteség, ez az érzelmi és értelmi utazás megerősít minket, embereket abban, hogy nincs minden veszve. Mindenesetre az MI-től mindig megkülönböztet majd minket a remény.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A gépben feszít az erő

  • - minek -
A kanadai performer-zenész-költő, Marie Davidson jó másfél évtizede olyan szereplője az elektronikus tánczene kísérletező vonulatának, aki sosem habozott reflektálni saját közegére és a rideg, technológia-központú világra.

A bogiság és a bogizmus

  • Forgách András

bogi – így, kisbetűvel. Ez a kiállítás címe. Titokzatos cím. Kire vonatkozik? Arra, akit a képek ábrázolnak, vagy aki a képeket készítette?

Az igazi fájdalom

Reziliencia – az eredetileg a fizikában, a fémek ellenállására használt kifejezés a pszichológia egyik sűrűn használt fogalmává vált a 20. század második felében.

Ezt kellett nézni

Lehet szeretni vagy sem – mi is megtettük már mindkettőt ezeken az oldalakon –, de nem nagyon lehet elvitatni Kadarkai Endrétől, hogy elképesztő szorgalommal és kitartással építi műsorvezetői pályáját.

Sohaország

Az európai civilizáció magasrendűségéről alkotott képet végleg a lövészárkok sarába taposó I. világháború utolsó évében járunk, az olasz fronton. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének egy katonája megszökik a századától, dezertál.

Hol nem volt Amerika

A mese akkor jó, ha minél inkább az olvasóról szól, és persze mindig kell bele főgonosz, akibe az elaludni képtelen néző a lappangó félelmeit projektálhatja, hogy a hős kardját kivonva leszámolhasson vele.

Kiágyazódás az autokráciából

  • Fleck Zoltán

Királyi út nincs. A sötét és büdös autokrá­ciából szűk, bizonytalan ösvények, apró lépé­sek vezetnek ki. Bármennyire is türelmetlenek vagyunk, meg kell becsülnünk ezeket; sok kis elmozdulás adhat lendületet a demokratikus fordulathoz.