Színház

Nincs pénz - ez a vezérszólama az alábbi beszélgetésnek. Mindazonáltal Csomós Miklós főpolgármester-helyettes szavaiból az is kiderül, hogy a szűkös határok közt az önkormányzat igyekszik a minőség pártját fogni, ahol teheti.

Most éppen csönd van, vagyis minden megy a maga útján: Alföldi Róbert sajtótájékoztatón jelentette be a Nemzeti Színház következő évadjának programját. Szándék és igény volna ugyan a kirúgására, de egyelőre sem közepesen szalonképes megoldás, sem közepesen kényelmes utódjelölt nincsen.

Mióta a Cabaret konferansziéjaként mindenkit levesz a lábáról, már nem csak a Katona József Színház törzsközönsége ámuldozhat a képességein. A Centrál Színház musicalje mellett a kis szerepekben rejlő nagy lehetőségekről, a beskatulyázásról és az önkontroll ki-be kapcsolásáról is beszélgettünk.

Nigel Charnock, a fizikai színház egyik legnagyobb alakja, a világhírű DV8 Fizikai Színház alapító tagja a Forte Társulattal készít előadást Revolution címmel. Benne Petőfi, József Attila, 56 és minden, ami forradalom.

Már egyetemistaként főszerepet játszott a Katonában, majd az Örkényben. Volt a Krétakör tagja, osztálytársaival megalapította a KoMa Társulatot, végül csaknem négy éve Egerben kötött ki - hamarosan innen is továbbmegy. Az utolsó POSZT-on ő lett a legjobb 30 évnél fiatalabb színész, a Színikritikusok Céhe pedig a legígéretesebb pályakezdőnek választotta.

Zsótér Sándornál mindig mindenre figyelni kell; most például arra, hogy milyen barátságosan, közvetlenül tessékel be bennünket, nagyjából húsz-huszonöt nézőt az elhagyott lakásba. Illetve hát nem is elhagyott, hanem színház céljára birtokba vett lakás ez, amolyan lakáskollégium a színművészetis egyetemistáknak - és miközben Zsótér székeket igazgat, padot tologat, segédkezik az elhelyezkedésben, máris itt vagyunk a harmadik birodalomban, mely államformáját tekintve momentán köztársaság, ez azonban ne csábítson könnyelműsködésre, óvatlan magabiztoskodásra senkit.

Továbbra is bizonytalan, kit és milyen módon fognak kinevezni a Műcsarnok vezetőjének, az azonban nyilvánvaló, hogy a kultúrharc frontjai a Fideszen belül húzódnak.

Az operaház körüli állandó botrányok a személyi ellentéteken, művészi rivalizáláson és politikai machinációkon túl olyan megoldatlan problémákból is fakadnak, amelyeket még a Kádár-rendszerből örökölt az intézmény.

Amióta néhány évvel ezelőtt elolvastam Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona két könyvét (Burokban születtem, Tüzes cipőben), nagyjából meg vagyok győződve arról, hogy ha ez a nő nem megy Kosztolányihoz feleségül, akkor a saját jogán lehetett volna igen jó író (és lehet, hogy boldogabb is, de ez más tészta - így azonban Kosztolányinak "ajándékozta" az Édes Anna alapötletét, bár ezt nyilván nem tette rosszul). Remek portréi a környezetében élő hírességekről és hírességnékről, jó szeme és jó stílusa azzá tehették volna. De nem így lett.

Színész, filmkészítő, színházi pedagógus, valamint a roma fiatalok integrációját segítő színházi társulat, a Karaván Művészeti Alapítvány motorja is. Tavaly volt tíz éve, hogy elindult a Karaván mint nonprofit színházi stúdió és előadásokat létrehozó, állandó játszóhellyel nem rendelkező műhely. Ennek apropóján beszélgettünk vele.

A legfoglalkoztatottabb és legnépszerűbb színészek egyike vérbeli ripacsot kelt életre anyaszínháza, a Radnóti legfrissebb komédiájában. A Lars von Trier filmjén alapuló Főfőnök mellett az ismertség kezeléséről, a szakmai kudarcokról és az udvariaskodás hátulütőiről is beszélgettünk.

Pincemélyben, esetleg aluljáróban, fal mellett hever ócska matracon három hajléktalan. S mialatt szabatos és szakszerű mondatokban az ember egyedfejlődéséről ad frappáns összefoglalót Galambos Péter kellemes hangja, ők illusztrálják a mondatokat: egyikük félig fölemelkedik, vagyis erektál, lassan áll két lábra az igencsak kétes, ámbár megszokottan zaklatott éjszakai nyugalomból. Aztán emberré válnak mind, és kialakul a hierarchia, háromból már szépen futja rá - előbb az egyikük tojást reggelizik, másikuk kitörli a serpenyőt a maradék kiflivéggel, a harmadik már csak arrébb löki az üres serpenyőt. És mire felkerekednek, már ez a legutóbbi cipeli a motyó nagy részét, a másik egy keveset, a harmadik dölyfösen ballag. Majdnem kész a társadalom.