„Nevetni is fogunk”

Szász Dániel performer

rés a présen: Szabó Réka a Tünet Együttes vezetője bejelentette, hogy megszűnik a társulat, de még játszotok. Hogy van ez?

Szász Dániel: Igazából már egy éve megszüntettük a státuszokat a társulatban, de még úgy csináltunk, mintha társulat lennénk. Az előre egyeztetett előadásokat pedig még most is játsszuk. Egyébként Rékával közösen döntötte el a csapat, hogy megszűnik. Talán csak bizonytalan időre, talán örökre. Az egész független előadó-művészeti terület is átalakulásban van, az ismert okok miatt nem lehet fenntartani a társulati struktúrát.

rap: Lesz búcsúelőadás is?

SZD: Június 13-án a Trafóban, és inkább eseménynek hívjuk, mintsem előadásnak. Azt tervezzük, hogy régi előadásokból elevenítünk fel fontos jeleneteket, de nem úgy, hogy valami egyveleget csinálunk, és a közönség örül, hanem teret szeretnénk adni a saját és a nézői reflexióknak is. Szembenézünk a múlttal és a jelennel. De persze nevetni is fogunk, mint mindig. Végigvesszük fejben az előadásokat, sokszor csak emocionálisan, hogy melyik és miért volt fontos, és melyek azok a részek, amelyek által meg lehet fogalmazni valamit, ami jellemző a Tünetre.

rap: Számodra mely előadások és mely részletek voltak a fontosak?

SZD: A tünetegyüttes című, egyik legutóbbi produkciónkban ránk nagyon jellemző, dokumentarista stílusban dolgozzuk fel a saját történetünket, illetve a független előadó-művészetnek azt a korszakát, amelynek része voltunk mi is. Ez például nagyon fontos nekem. A Nothing Personal című utolsó előadásunkban pedig a páncélostánc-jelenetem jelent sokat. Szerettem a Trolletetés és az Afterparty című, nagyon kísérleti előadásokat is, igaz, inkább kutatás volt, mint kiforrott játék, de az is jellemző ránk. S a beavató programjainkat is szerettem, amikor középiskolásokkal és pedagógusokkal dolgoztunk. Ezek szorosan összekapcsolódtak az előadásainkkal, úgyhogy ezek sem folytatódhatnak.