rés a présen

„Nevetni is fogunk”

  • rés a présen
  • 2023. május 24.

Színház

Szász Dániel performer

rés a présen: Szabó Réka a Tünet Együttes vezetője bejelentette, hogy megszűnik a társulat, de még játszotok. Hogy van ez?

Szász Dániel: Igazából már egy éve megszüntettük a státuszokat a társulatban, de még úgy csináltunk, mintha társulat lennénk. Az előre egyeztetett előadásokat pedig még most is játsszuk. Egyébként Rékával közösen döntötte el a csapat, hogy megszűnik. Talán csak bizonytalan időre, talán örökre. Az egész független előadó-művészeti terület is átalakulásban van, az ismert okok miatt nem lehet fenntartani a társulati struktúrát.

rap: Lesz búcsúelőadás is?

SZD: Június 13-án a Trafóban, és inkább eseménynek hívjuk, mintsem előadásnak. Azt tervezzük, hogy régi előadásokból elevenítünk fel fontos jeleneteket, de nem úgy, hogy valami egyveleget csinálunk, és a közönség örül, hanem teret szeretnénk adni a saját és a nézői reflexióknak is. Szembenézünk a múlttal és a jelennel. De persze nevetni is fogunk, mint mindig. Végigvesszük fejben az előadásokat, sokszor csak emocionálisan, hogy melyik és miért volt fontos, és melyek azok a részek, amelyek által meg lehet fogalmazni valamit, ami jellemző a Tünetre.

rap: Számodra mely előadások és mely részletek voltak a fontosak?

SZD: A tünetegyüttes című, egyik legutóbbi produkciónkban ránk nagyon jellemző, dokumentarista stílusban dolgozzuk fel a saját történetünket, illetve a független előadó-művészetnek azt a korszakát, amelynek része voltunk mi is. Ez például nagyon fontos nekem. A Nothing Personal című utolsó előadásunkban pedig a páncélostánc-jelenetem jelent sokat. Szerettem a Trolletetés és az Afterparty című, nagyon kísérleti előadásokat is, igaz, inkább kutatás volt, mint kiforrott játék, de az is jellemző ránk. S a beavató programjainkat is szerettem, amikor középiskolásokkal és pedagógusokkal dolgoztunk. Ezek szorosan összekapcsolódtak az előadásainkkal, úgyhogy ezek sem folytatódhatnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”