Színház

Üdén, pirospozsgásan és fürgén penderül a nézők elé Znamenák István, s már az előtérben izgatottan mesélni kezdi történetét.

A világ legmenőbb képzőművészeivel együtt kapta meg a Lennon–Ono-békedíjat, amit Yoko Ono adott át nemrég Reykjavíkban. Szerepel a New York-i MoMA gyűjteményében, de itthon mindkét oldalról gyanakodva nézik. Az izlandi égboltról, a QR-kódok költészetéről és a legnagyobb performer kifürkészhetetlen akaratáról beszélgettünk vele.

A Szikora János vezette teátrum szép csendben az ország egyik legsokoldalúbb színháza lett. Kérdés, hogy meddig maradhat ez így.

"Az előadásnak azonban az a tétje, hogy Tóth Ilona ártatlanságát mutassa fel, és ezzel egyfajta örökre rögzíthető igazságot hozzon létre."

„Ők gyűlölnek. Tálcán kínáljuk a humánus társadalmi rendet, azok pedig hihetetlen alattomosan, misztikus hittel és fanatizmussal orvul támadnak, ölnek!”, állítja az Újszínház színpadán egy NATO-tiszt, akiről kiderül, hogy „civil jelmezbe bújtatott terroristák” likvidálása a feladata. A férfi egy közelebbről meg nem nevezett, „más vallású” ország NATO-bázisáról érkezik haza meglepe­tés­szerűen, „európai” – közelebbről szintén meg nem nevezett – otthonába.

A felszín ártalmatlannak tűnő, nagy képi erőket mozgató, kissé értelmezhetetlen mese. A mély­struktúrában viszont komoly ideológiai tartalmak rejtőznek, kibeszéletlen, zavaros, eurofób gondolatok. Mindez Dosztojevszkij köntöséből bújik elő.

Szélvészként közlekedő dívát játszik a Radnóti Színház Bulgakov-átiratában, az Iván, a rettenet című társasházi sci-fiben. Házmesterekről, műszemekről és a színház kirakatába kiakasztott Népszabadság-oldalakról is beszélgettünk.

Nem állítható, hogy ne volna itt a levegőben – még csak nem is a levegőben, hanem a kvótaszavazásos kék óriásplakátokon – a Terror témája. És a bemutató estéjén éppen tüntetés szerveződik a nyilvánosság, a sajtó ügyében; az előadásnak akarva és akaraton kívül is döbbenetes időzítése van. A nyilvánosság, a közös akarat kinyilvánítása lesz a másik nagy téma.