rés a présen

„Ők a tanítómestereim”

  • rés a présen
  • 2023. február 8.

Színház

Dányi Viktória táncos, koreográfus

rés a présen: Hogyan jött létre a Mothers Back projekt?

Dányi Viktória: Furulyás Dórával hoztuk létre 2019-ben a Mothers Back formációt. Abból a vágyból indult az egész, hogy szerettünk volna művészileg hosszabb távlatban gondolkodni. A témánk pedig a szülővé válás hatása a művészetünkre. Nagyjából ötéves periódusban állapodtunk meg az együttműködést illetően. Mondván, ha letelt, majd meglátjuk, hogyan tovább. Most tartunk három évnél, és ez idő alatt létrehoztuk a Doboz utca 1. című, kisgyerekeknek szóló interaktív táncelőadást és a Hidden mom című kortárstánc-előadást. Elindítottunk egy kérdőívet, amelyben a gyerekvállalás hatásait kutatjuk a kortárstánc-előadók és -alkotók körében. Tartottunk a témában mozgásos workshopot, és most egy olyan sorozatba kezdtünk, ahol meghívott művészekkel, tematikusan beszélgetünk. A munkánkat a kezdetek óta, különböző formában a SÍN Művészeti Központ segíti. Az előadásunk címe, Hidden mom mindarra a láthatatlan, de szükségszerű munkára, befektetett energiára utal, ami ahhoz kell, hogy egyáltalán bármi is létrejöjjön.

rap: Hol láthatunk benneteket legközelebb?

DV: Február 13-án a Kelet Kávézóban lesz a beszélgetéssorozatunk második állomása, ahol a balett, néptánc és kortárstánc felől vizsgáljuk a gyerekvállalás hatásait a művészetre és karrierre. Február 18-án a Doboz utca 1. című gyerekelőadásunkat játsszuk a Márai Sándor Művelődési Házban. A Hidden mom pedig legközelebb március 18-án látható a SÍN Művészeti Központban.

rap: Voltak a témával kapcsolatos munkáid ez előtt is?

DV: Sokáig tudatosan kerültem a témát. Nem akartam a szakmai életemben, művészként is a szülővé válásommal foglalkozni. A Tünet Együttes Burok című előadása volt az első olyan darab, amelyben, bár nem kifejezetten az anyaság, de a születés témájával foglalkoztunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.