Öl, butít, nyomorba dönt

Úri muri Miskolcon

  • Csáki Judit
  • 2012. december 8.

Színház

Móricz Zsigmond regénye igazi mai anamnézis - nincs abban semmi meglepő, hogy az új startot vevő miskolci színház bemutató-dömpingjének centrumába helyezte Keszég László rendezését.

Szép nagy tabló a millennium évéből: a paraszt-dzsentri úri vircsaft tiszta és megbonthatatlannak tűnő viszonyairól, ahol "öcsém a főkapitány, bátyám a polgármester". Uralkodó osztály ez is: a földön uralkodik és azokon, akik dolgoznak rajta és nekik.

Az előadás szövegkönyvét Ari-Nagy Barbara készítette; összerántotta a cselekményt időben is, térben is; az első jelenet után a főhős, Szakhmáry Zoltán birtokán játszódik az egész. Egyetlen, nappalon és éjszakán átnyúló monstre mulatozás a keret és a szituáció ahhoz, hogy megmutatkozzanak az egyes figurák, a konfliktusok. A dramatizálásban erősen háttérbe szorul a főhős, Szakhmáry Zoltán újító-modernizáló reformmániája, mintha nem ez, vagyis a másként gondolkodás lenne a fő oka annak, hogy nem találja helyét az övéi közt; és előtérbe kerül a szerelmi konfliktus, Zoltán őrlődése a feleség és a szerető közt. Nemcsak a Móricz-regényhez, de az előadás mai lehetőségeihez képest is veszteség ez. Megmarad persze a tabló, mármint a környezet, amely helyi ugyan, de erősen általános; és jöhet a hangsúlyos, túlzásig vitt ivás - mindjárt az elején látványosan és a közönség elismerésére játszva hörpintik föl egymás után a korsó söröket -, aztán a lerészegedés, kontrollvesztés stációinak különb-különb, de egymásra azért túlságosan hasonlító állapotai.

A helyi notabilitásokból álló kompániában Csörgheő Csuli persze erősebb kontúrokkal bír - Gáspár Tibor "csulisan" toppan be, de aztán visszafogja a figura kliséit, magába fojtja érzelmeit, csak indulatai áradnak szabadon. Az idetévedő könyvügynök, Lekenczey Muki szerepében Szőcs Artur egy belül semmi, kívül Chaplin-paródia variációit és gesztusait pakolja elénk, sokszor kitakarva a színpadon zajló, mélyebb és látványban "csöndesebb" játékokat - voltaképp érthetetlen elkönnyítése a szerepnek, a színész semmit nem kezd a kívülről becsöppenő figura sajátos helyzetével. A részegség különféle változataiban a miskolci gárda többnyire a közönség szemszögéből nézve hálásnak gondolt széles és látványos mutatások felé tart; már majdnem mindegy, ki az, aki berúg. Nehéz színpadi ügylet részeget játszani, de az előadás szempontjából akár a lakmuszpapír. Szegedi Dezsőnek - Zsellyei Balogh Ábelt játssza - viszont hálásak lehetünk.

Mintha elbeszélne egymás mellett a rendező és a társulat: Keszég László igazán profi a reálszituációk abszurdba, groteszkbe hajlításában, de itt még a szándék is alig látható. Nem mintha nem lenne a maga módján hatásos ez az infernális, evidensen a pusztulásba-pusztításba tartó kis magyar látkép, csak éppen a dermesztő árnyalat, az hiányzik belőle. Az a pillanat, amikor a szürrealitásba áthajolva a végigmulatott napok és éjszakák egyszer csak össztársadalmi életformává, az önkéntes elvakulás, eltompulás kifejezésévé lesznek. Illetve mégis van egy ilyen pillanat, a napfogyatkozás röpke perce, amikor a tivornyázó csapat felsorakozik velünk szemben, és kormos üvegeken át a szürreális természeti jelenséget és egyben saját jövőjét szemléli némán. Kimerevített állókép ez, amely kétségtelenül a közös nevezőre mutat. Mármint a mával közösre.

Az előadás előterében Szakhmáry érzelmi konfliktusa áll: az egyik oldalon az "úriasszony" feleség, az intelligens, szerető társ, Rhédey Eszter; a másikon a hamvas ártatlanságot mutató, a földből termett kiscseléd, Rozika. Szakhmáry Zoltán őrlődését, magányosságát, lefojtott vívódását hitelesen teszi elénk Zayzon Zsolt; arról kevéssé tehet, hogy a hangos tömegjelenetekben sokszor elvesznek csöndesebb gesztusai. De annyi mégiscsak átjön, hogy túl a magánéleti konfliktuson ez az ember úgy "testidegen" a saját közegében, ahogy van, vagyis akad motiváció bőven a radikális következtetés levonására. A Rhédey Esztert játszó Fabók Mariannak kevés lehetősége van megmutatni, hogy tényleg olyan, amilyennek a többiek lefestik őt: határozott, emelkedett, elegáns lelkületű asszony - ehelyett pusztán elementáris és hisztérikus féltékenységét játssza el. Rozika szerepe hálásabb: az öntudatlan prostituált zsigeri magamegjátszását ügyesen, a naivatónustól a gátlástalan érdekérvényesítésig eljátssza Lovas Rozi. Zayzon Zsolt meg azt, hogy rádöbben: még ezen a terepen is alaposan becsapták.

Árvai György díszletének hangsúlyos része a Szakhmáry-birtok: hátul poszteren ringó búzamezők, túltengő természet. A Rozika elrejtett kis szobája stilizált idill: romlatlan csipke meg fehér damaszt. Csak a Hundertwasser-ház mozaikjait nem értem - mármint azt, hogyan kerülnek ide, borítják a falakat, az ágyat, mindent.

Márkos Albert zenéje vélhetően Keszég koncepciójához készült, baljós és fenyegető. Aztán a csúcs- avagy végponton "lefelé folyik a Tisza", és "ég a kunyhó, ropog a nád", és nem, nem "jönnek a fehérvári huszárok", mert az ország másik felén vagyunk éppen.

Miskolci Nemzeti Színház, október 27.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.