Színház

„Hát igen” – mondja egy szereplő kissé felkanyarintva a mondat végét, mintha folytatni akarná. Mély életbölcsességgel mondja, kicsit nevetségesen, elvégre nincsenek túl árnyalt szavai a saját életére és fájdalmára, kénytelen belesűríteni egy ilyen semmi kifejezésbe önmagát.

Balerinaként körbetáncolta a világot, közben elkezdte újrakoreografálni a klasszikus baletteket, több mint harminc országban tanított, és ő volt az első tengerentúli táncos, akit meghívtak a szentpétervári Kirov Balettbe. A kalóz című művet most az operaházban játssza a Magyar Nemzeti Balett három szerep­osztásban. Még a múlt heti bemutató előtt beszélgettünk vele.

A legjobb barátok összevesznek, egyik megöletné a másikat. Királyok mindketten. Elindul a lavina, vagyis a rettentő harag indítja el, és mindenkit elsodor. Hiába jön majd a hírnök a jóslattal, hogy a királynő ártatlan, a király pedig egy féltékeny zsarnok (Szabó T. Anna új fordításában), a zsarnok nem hisz neki. A jóslat felér az isteni ítéletalkotással, de hol van már Isten, amikor ekkora düh lakik az emberben?

A Vígszínházat nevezi otthonának, ahonnan 2015-ben, évtizedek után távozott, mert, mint mondja, méltatlan ajánlatot kapott. A 83 éves színésszel ötvenhatról és a mai, rendszerellenes tüntetésekről, a vészkorszakról és Páger Antalról is beszélgettünk.

Nemigen van más választás, csak egy pályázat érkezett.

„És ezzel véget ért a demokrácia Oroszországban, és Oroszország feltalált egy új politikai színházi formát: a bírósági eljárásokat” – mondja a narrátor a Moszkvai perek (2014) című filmben, amelyet Milo Rau svájci művész rendezett.

Volt már kommunikációs igazgató, tévéigazgató, kritikus; írt újságot, vezetett műsort rádióban és tévében, hat éve pedig az Opera első embere, előbb kormánybiztos, jelenleg főigazgató. Eredetileg operaénekes: Ókovács Szilveszter.

Dolgozott függetlenekkel, kőszínházban, magyar szerzői filmben, sorozatban vagy éppen hollywoodi szuperprodukcióban. Nővérével, Herminával együtt évekig ők voltak a Fátyol lányok a Maladypéből.

Ő is kint volt a Szabadság téri, zajos tüntetésen: a rendszerellenes megmozdulásokról és Eszenyi Vígszínházáról, Páger bűnös múltjáról és a vészkorszakról is beszélgettünk. Ízelítő.

A táncszakmában osztottak elismerést.

Majdnem két évtizedes életműve oly stabil nézői érdeklődést, támogatást élvez, mint kevés (független és nem független) társulaté. A forma csiszolása a kezdetekben előadásról előadásra haladt, ahogy a színészek is együtt növögettek és erősödtek a pintéri életművel.