Tánc

Running

  • Sisso
  • 2013. május 18.

Színház

Meglepő, de Fehér Ferenc táncos-koreográfus először készített egész estés előadást külföldi előadóval. A Runningban Yumi Osanai japán táncosnővel húznak le ötven percet bokáig érő kapucnis csuhában (Simon Judit jelmeze). Nehéz, lefojtott tánc, feszengős nézni is, csak a lábak és a lepel alatt vonagló, reszkető, vibráló testek látszanak.

A töredékes táncmű a hétköznapi világtól való eltávolodás víziója, nincsen történetvezetése - ellentétben Fehér tavalyi fesztiválsikerével, a Brothers című opusszal, amely négy fiútestvér versengésének szellemes és teátrális leirata. A hazai kortárs tánc "talált gyermeke" visszatér a kezdetekhez, és minimál-animális mozgásra fordítja le az ismeretlen külvilágtól való félelmét. Fokozatosan gyorsuló-lassuló vagy kimerevített képekből álló koreográfiát látunk, szinkron és egymást ellentétező, kontakt technikával átgyúrt "futamokat". A két szerzetesfarkasnak látszó figura lüktető, a mozgáshoz organikusan alkalmazkodó fényben (Kovácsovics Dávid), természeti hangokat idéző zenei montázs hangjaira mozdul. Elmosódik a színpad, torzul a térérzékelés, elvesznek a biztos pontok.

A felvillanó jelenetek között vannak nehezen felejthetők, viszont véresen erős rendezői koncepció kellene ahhoz, hogy mindvégig feszült legyen a jelenlét, illetve a butoh meg az electric-boogie közötti átmenetből karakteres mozgásrendszer körvonalazódjon. Esetleg egy gyors átöltözés is sokat segítene, amelyből kiderülne, hogy a testnél nincsen durvább csuha.

Átrium Film-Színház, április 12.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.