A töredékes táncmű a hétköznapi világtól való eltávolodás víziója, nincsen történetvezetése - ellentétben Fehér tavalyi fesztiválsikerével, a Brothers című opusszal, amely négy fiútestvér versengésének szellemes és teátrális leirata. A hazai kortárs tánc "talált gyermeke" visszatér a kezdetekhez, és minimál-animális mozgásra fordítja le az ismeretlen külvilágtól való félelmét. Fokozatosan gyorsuló-lassuló vagy kimerevített képekből álló koreográfiát látunk, szinkron és egymást ellentétező, kontakt technikával átgyúrt "futamokat". A két szerzetesfarkasnak látszó figura lüktető, a mozgáshoz organikusan alkalmazkodó fényben (Kovácsovics Dávid), természeti hangokat idéző zenei montázs hangjaira mozdul. Elmosódik a színpad, torzul a térérzékelés, elvesznek a biztos pontok.
A felvillanó jelenetek között vannak nehezen felejthetők, viszont véresen erős rendezői koncepció kellene ahhoz, hogy mindvégig feszült legyen a jelenlét, illetve a butoh meg az electric-boogie közötti átmenetből karakteres mozgásrendszer körvonalazódjon. Esetleg egy gyors átöltözés is sokat segítene, amelyből kiderülne, hogy a testnél nincsen durvább csuha.
Átrium Film-Színház, április 12.
